2011. április 11., hétfő

A vers, a dal meg amit nálam hagyott



Oh szív! Nyugodj!
Felhasználtam: Pixelfair: Thank you, Reportage by Arthéa, Marta Van Eck: Don Quijote Jószef Attila: Óh szív! Nyugodj!, piros virágos háttér: browsewallpapers.com, saját fotók tömkelege.


József Attila: Óh szív! Nyugodj

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenõ,
lehellete a lobbant keszkenõ.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,

de áttetszõ, mint minden látomás.


8 megjegyzés:

  1. Igen, és a Költészet Napja vagyon már pár perce, olvadok, gyönyörködök, szeretem.

    VálaszTörlés
  2. Óh, bárcsak szavakba tudnám foglalni amit meg Te hagytál nyomként a szívembe ezzel az oldallal!

    VálaszTörlés
  3. Most tettem fel a bejegyzésem a blogomba és majd elájultam, amikor Rád klikkeltem, mert láttam, hogy jártál a blogodon!
    Toni, ez milyen véletlen lehet?????????

    VálaszTörlés
  4. gyönyörű,
    és itt se maradt meg a bejegyzésem, mi9nt Jumánál, én höülye

    VálaszTörlés
  5. bocsánat, József Attilának nem hulló haja volt , hanem holló(fekete)

    VálaszTörlés
  6. Imádom az oldalad, és amit a vers, meg a dal nálad hagyott...

    VálaszTörlés
  7. Egy szóval fogalmaznám meg - CSODÁS!!!!!!

    VálaszTörlés