2011. június 18., szombat

A gurulós bőrönd

Azt hittem addig volt valami a táskámba, míg Milán meg nem született. Tévedtem. A nyúldobásra kiválóan alkalmas méretű és súlyú tatyóim elbújhatnak szégyenükben a mostanság magam után huzigált nélkülözhetetlen ingó- és ingatlan vagyonunk láttán.
Váltás ruha, cipő, ivó, evő, kimosdató, játszódós, egészség- és közérzetjavítós eszközöket vonszolok nap, mint nap és akkor még nem tettem említést a gyerekről, kinek logisztikáztatása a fent említett állományon felül a legnagyobb problémát jelentheti. A számunka ideális méretű táskát elhibádzott szemléletük okán a gyártók csak több hetes utazgatásra gyártanak, repülőgép-, busz gyomrába, autó tetőcsomagtartójába komfortosat. Nem kell aggódni: gurulós bőröndnek kikiáltott babakocsink a megmentője megfáradt testemnek, aminek kormányára még a bevásárló cekker is pontosan odaillik.  Igaz, ha jól megtömtem, körbe aggattam ijedt sikoltással jelzi, hogy a mennyiség körülbelül 10 kilóval haladja meg a gyárilag rája szánt optimálisat.
Milán míg alig tudott járni utált benne ülni és állandóan sétálni akart. Így közel a háromhoz egyre inkább vesz erőt rajta életkorára jellemző ólmos fáradtság. Egyre több alkalommal improvizálja futóbiciklizés kellős közepén fél órányira otthonunktól, hogy úgy elfáradt jártányi ereje sincs és hosszas rábeszélés, fenyegetés, könyörgés árán sem mutat hajlandóságot visszaülni a drótszamárra. Nos, aki már fázott rá hasonló történetre, nem kell ecsetelnem, hogy mit érzek akkor, mikor csatakos hátamon a biciklivel, vonszolom  a megfáradt, tiltakozó gyereket és közben lelki szemeim előtt látom, hogyan verem véresre Myke Tysont.
Szóval így lukra futván a babakocsi még a lakótelepi csavargásainkra is jön velünk. Ha gyerek nem használta akkor csak hordári funkciójában, ingyen rabszolgaként.
 100% haszonélvezője vagyok a mobilitásnak, - amit így majd a város közepén lakva, mindentől és számunkra mindenki fontostól max. fél óra tologatásra -, amit gurulós járművünk nyújt.
Valamit kényszerűen észrevettem. A babakocsi láthatatlansági pajzsként funkcionál, mögötte minden nő gyerekét tologató anyává válik és nem konstatálhat közérzet javító megnézegetéseket az ellenkező nemtől.
Vagyis mégis... A kivétel, ami erősíti a szabályt. A napokba jó kiállású vizuális orgazmusra lettem figyelmes, kit a napszemüvegem leple alól rendesen meg is szakértettem. Gyönyörű emberpéldány volt. Ha láttatok hasonlót, most biztos egyetértően bólogattok. Legnagyobb meglepetésemre visszacsillagászott. 
A mostanság szokatlan eseménytől olyan zavarba jöttem, hogy kis híján áttoltam a babakocsit az előttem kerekező Milánon. 
Milinek persze semmi baja, én meg reménykedem, hogy az elkövetkezendő hatvan évben nem ez lesz az utolsó ilyen jellegű hangulatfokozó. 

A gurulós bőrönd Felhasználtam: Rucola Design: Our house

6 megjegyzés:

  1. HÁÁÁÁ! Ez a sztori és ez a kollázs mindent visz! Mint a babakocsi! :D Csúcs!

    VálaszTörlés
  2. Oh, Mamma, tökéletes komment és abszolúte kielégítő oldal! Részemről I.M.Á.D.A.T.!!!

    VálaszTörlés
  3. Édesem, a pasi aki stírölni kezdett, véletlen nem egy boxedző volt? (lehet olvas a gondolataidban és TUDTA, hogy Te vagy a zúj csonttörő boxos)
    na jó, viccez,
    a lényeg, hogy ne lepődj meg, ha és amennyiben a következő 60 évben rádgúvadnak a hímnemű szemek...:))

    VálaszTörlés
  4. :DD Hogy merre nem járkálok:) /ezt nem tudtam kihagyni/
    Remek sztori és klassz kis oldal.

    VálaszTörlés
  5. Szuper kis stori és az oldal ... Állati jó!!!!!!! :)

    VálaszTörlés
  6. Tónikám, az oldal eszetlen, a sztori röhögtető ezerrel! Mondjuk ha ilyen csinin tolod a taliskát, ne csodálkozz, ha elakad a szavuk!!! :)) Amúgy készülj, eljön az idő, mikor ded már túl nagy lesz a kocsihoz: én már valódi gurulósbőrönddel járok strandra!! Divatot teremtvén...
    Egész héten a teraszon alkotok, míg a festők a falakat kenegetik: lehet velem kommmm unikálni!!!

    VálaszTörlés