2011. május 30., hétfő

Bodobácsok, meg egy kis festett keret

Milán a repkedő bogarakat nem szereti. Azokért viszont oda van, amik a földön csúsznak, másznak. Hányszor bukom a bevásárlásra szánt rövidke idő értékes perceit azzal, hogy egy halál izgalmas hangya útvonalát követem a felajzott Milivel a kövezeten. Sokszor még a délutánba is hosszasan elemezzük a hangya viselkedését és különféle reakcióit a fizikai behatásokra, úgymint például a véletlen matricázódás.
A legnagyobb haverek a bodobácsok. Azok a világ legérdekesebb állatai. Időjárásra tekintet nélkül simán hasra lehet vágni magunkat a járdán, arcunkat az aszfaltba, vagy a porba fúrva egy pillanatra se szem elől téveszteni őket. Ha ez jövőre is így marad megkérdezem, hogy van e alsó korhatára a felvételnek a Magyar Rovartani Társaságba.

5 dolog a bodobácsokról Felhasználtam: Timo: Captured moments




Timo nagyon helyre festett keretkészletet helyezett föl a Scrapbörd-ös polcocskájára. Vegyétek, vigyétek, meleg szívvel ajánlgatom!



Oldalt is készítettem hozzája, belőle:

Szélvédő Felhasználtam: Timo Designs: Painted borders no1, Cold days, Captured moments



2011. május 28., szombat

MiniMilimál

Cewe Krissz minden héten közös egyetértésben velünk feszegeti a határainkat. Többszöri próbálkozásra sikerült a kihívásra legfőbb kritikusom, magam számára is elfogadhatót alkotni, - mert bárhogy is igyekeztem nem volt egyszerű tőlem idegen stílusban alkotni. 
Ki kellett próbálnom az érzéses virág, levél, szépérzék halmokat is a la EliNori - mert tetszik naaaagyon!  Pakolok is, mint egy rakodómunkás, de teli optimizmussal úgy érzem, hogy végzek vele vagy jövő év közepére. 
Most hoztam egy minimált, ami tényleg az lett. Nem igazán éreztem otthon magam ebben a stílusban, de jó érzés volt kicsit elkalandozni. 

MiniMilimál Felhasználtam: Timo: Captured Moments 

2011. május 26., csütörtök

Radiátormosó-kefe lilával

Tudjátok mi az a radiátormosó-kefe? Be kell valljam: háztartásom sokáig nélkülözte eme nagyon fontos kelléket. És hogy mennyire hiányzott az életünkből arra csak akkor eszméltem, amikor váratlan bombaként megérkezett otthonomba és percek alatt egy eszközből családtag lett. 
Anyukám idős barátnője mindig számon tart bennünket és hiába minden ellenkezésünk mindig küldd valami apró figyelmességet ünnepeinkre. 
Karácsonykor fura alakú csomagot hozott nekem a Jézus. Miután kibontottam sem lett sokkal világosabb a tárgy miben léte funkcióját illetően. Bezzeg Milán! "Anyaki! Ez az enyém, ez az én gitárom!". És tényleg. Radiátort azóta sem látott, annál inkább fényes koncerttermeket a nap legváratlanabb szakaszaiba. Milinek hirtelen eszébe jut, hogy most azonnal nyomatni kéne egy balladát. Kikapja a szoba sarkából a könnyűszerkezetes bábszínházat, oldalára fekteti mikrofonállványnak, vagy a zöld kisszék és mély átélés, vagy ha keményebb a rock-and-roll, akkor vadabb pozíció felvételével elkezdődik az előadás.
És nyomja, sokszor órákon át. Vérprofi. A zenei blokkokat könnyed összekötő szövegekkel megszakítva, viccelődve, érzelmekre hatva pörgeti fel, csavarja ujja köré népes közönségét. Az anyját.





Icka szépen lila készletét 13 papírral, 45 elemmel és szépséges alpha-jával megvásárolhatjátok a Digridoo-nál.



És meglepetésként egy gyönyör Add-on-t is magadévá tehetsz itt:

2011. május 25., szerda

Futottak még kategória... + a tökéletes ajándék

A futottak még kategória ezúttal én vagyok. És most szó szerint. Néha az eszméletlen szórakozottságot sugallja a halmazállapotom, máskor egész egyszerűen csak hülye vagyok. Úgy mint például pénteken, mikor magamat szórakoztatva elindultam a sportolni. Környékünkön népszerű futó útvonal - több nyomtávval, kisebb-nagyobb sikerekkel kecsegtető kilométer-falással - indul a Parkerdei-büfétől. Csodaszép az erdő minden zajával, alig hallható mp4 a fülbe, hogy még inkább motivált legyek. Férj, meg gyerek meg megvárnak a büfé melletti játszótéren. 
Irány a gazellizmus: kellő bemelegítés után a tettek mezeje. Már a ráhangoló mozgolódásom alatt is az agyam teljesen máshol járt. Jobbra kanyar helyett, ösztönből - mert abból baj nem lehetett - nyílegyenesen befutottam az erdőbe. Valahol az elmém perifériáján beazonosítottam a kék-fehér jelzést a fákon, a belső GPS ösztönösen bekapcsolt és figyeltem is okosan. 
A kicsi köröm durván egy kilométernyi inszakasztó emelkedő után átvált a juti-falatba:  enyhén lejteni kezd, izmosítva az elhatározást, hogy végig tudok szökellni simán két, vagy, négy, vagy ezer kilométert. Egy idő után az tűnt fel, hogy még mindig felfelé futok. Aztán csak az, hogy még mindig futok. Tempós sétába váltottam át és próbáltam kitalálni, hogy időben hol tarthatok. Gondoltam: mindjárt kiérek. Futok tovább. És csak futottam, meg futottam, meg futottam. 
A következő kanyarban kezdett nagyon gyanússá válni a jelzés. Jobban megfigyelvén elhatalmasodott rajtam a pánik, mert a frankón göcsörtös fatörzsön az országos kék-túra útvonal jelzése égett bele a retinámba. Kis töprengés után természetesen megint rosszul döntöttem, mert ahelyett, hogy visszafordultam volna, csak mentem, mentem tovább. A mobilom jó helyen volt, természetesen az autóba, de ha nálam lett volna is mit mondok a férjnek? Állj csatársorba Milivel és fésüljétek át utánam az erdőt? Vagy itt állok, könnyen megtalálsz, balról van 110 bükk, némi csalit, biztos ide találsz, mert egy mókus is figyel.... Szóval felváltva mentem és futottam egyre kisebb reménnyel, hogy valaha is kiérek. Már pergettem az életemet, meg elképzeltem magam Egerbe a Minaret tövébe, enyhén csatakos macicuccosba a lelkes japcsi túristák között... Aztán jött egy tisztás. Reménykedve kinéztem és fölröhögtem, amikor megláttam a mediterrán típusú gyönyörséges lakótömböt. Két dologban tutira biztos voltam. 1., Nem a már 80-as években is divatjamúlt Parkerdei büfénél vagyok. 2., Az emberi civilizációt mégsem hagytam a hátam mögött.
Eszembe jutott a sztori, mikor szintén parkerdei futkosás alkalmával a közelben sátrat vert cirkuszosok tevéiket legeltették az erdő szélen. Pali haver szeme büszkén csillant a sivatag hajója láttán: "Vazze, ugye milyen messzire futottunk?!"
Kiérve az erdőből egy olyan utcában találtam magam, ahol az elmúlt 35 évben még nem sikerült megfordulnom. Az autóját szerelő, jókedvűen borvirágos orrú úriembertől kértem koordinátákat. Majd szétesett a segítőkészségtől és csak mérsékelten vigyorgott, mikor elmesélte, hogy már hány eltévedt futót furikázott már vissza a láthatárról. Telefonját kölcsönadva riadóztattam kedvesemet, hogy ugyan hagyja a Parkerdőt és jöjjön át értem a város másik végére. A 20 perc múlva értem megérkező felmentő sereg autójának ajtaját "ha röhögni mersz, elválok" kedvességgel szabtam fel. Rendes pasi. Azóta titokba röhög rajtam. Én meg úgy csinálok, mintha nem venném észre. Viszont futni az erdőbe azóta egyedül nem engedett el. 

Hülyeségem oltárára született meg oldalam, amit egyben a Cewe - Csinálj mást, mint eddig kihívására szántam. Először "pakolósnak" indult, majd fantasy-féle lett belőle. Aztán addig feszített a mellkasom, míg kényszeresen rá nem nyaltam egy-két réteg textúrát, csak úgy megszokásból. 
A cewe kihívásnak még egyszer nekifutok. Most cél lesz a minimál.


Tepsi Kóla Felhasznátam: Marta van Eck: don Quiote, Wonderland, Love by Leemonca, Butterfly design: Breath of spring, Espirit Podré by Lady Papillon and Laurence D, Cajoline: Vintage Animals, Gear with wheels, Manue Design: small moments of happiness, tepsi: gilluindil.com, Idézetek: Egészséges erotika




Először terveztem hosszú körmondatokat, hogyan vezetem be a kép egymásnak játékon kapott oldalamat. Aztán meggondoltam magam. Fölöslegesen ragoznék én bármit is. Rita úgyis tudja, ha meg nem tudja, akkor érzi. Köszönöm Rita!!!!! 

Felhasznált elemek: Anna Aspnes

2011. május 23., hétfő

Merika játéka

Merika gyönyörű albummal ajándékozza meg azt a szerencsést, aki elnyeri Mr. Random kegyeit. Játékának feltételei itt!
Hajrá Én!

2011. május 22., vasárnap

Barátságilag

Lehet alig éves, vagy már a 3. évtizedet tapossa. Az időtartam a sokadik tényező. Lényeg az ajtó, ami alapvetően csukva, vagy résnyire nyitva van. Vannak jó szavak és vannak még jobb tettek, amik azt ajtót feltárulásra bírják. És utána már bármi lehet. Lehet, hogy nem látjuk egymást sokáig, nem beszélünk sokáig, vagy félreértések, makacsságok során kényszerű hallgatásba burkolózunk, de nem számít. Mert az időtartam a sokadik tényező. Tudjuk hogy van egy közös, nyitott ajtónk valahol, ahová mindig visszatalálhatunk.

Privat room Felhasználtam: Butterfly Desing: Braeth of spring, Reprotage by Arthéa, Marta van Eck: Don Quiote, Diary Paper, Shadow House textúrák, kép: dark-pozadia.com

Sok szeretettel Pannának és anyukájának Robertának!

Beedee/Szilvi kitalálta, hogy játszunk együtt, amíg csak lehet! Oldalt készítettünk egymásnak. Titkon reménykedem, hogy hagyományt teremtett és havi/kéthavi rendszerességgel űzhetem ezt a sportot. Éljen Bee! Mr. Random jó fej volt, így a nekem sorsolt Roberta/Dujv csodaszép fotókkal kényeztetett el csöpp lányáról Pannáról. Megláttam ezt a gyönyörű csajt és rögtön a tündérvilág ötlött fel. Álom volt alkotni, egy jutalomjáték. És ha megengedtek még egy személyes megjegyzést, fiamnak újabban három kedvenc barátnője van. (név szerint Réka, Száva és Timi). Ha elhangzik a szájából, hogy: Anya, olyan klassz csaj, mint a Réka (királylány-etalon), akkor támadásba lendül. Amikor meglátta Panna fotóit kegyetlenül elkezdett csillogni a szeme, és a fent említett harcba szólító kiáltvány is említésre került. Beszéltem neki a távkapcsolatok értelmetlenségéről, de hát Shakespeare óta tudjuk "szerelem gátja kőfal nem lehet" .
Kedves Roberta! Remélem tetszik és akkora örömet fog okozni, mint nekem, mikor készíthettem!


Tündérek. Felhasználtam: Manue Design: Small moments of happiness, Lady Papillou & Laurence D: Esprit poudré Part3, Line Design: Pretty Wind, Manue Design: Lovelly Moment, Netről kép: scenicreflection.com, images2.fanpop.com, Juhász Ferenc: Tündér varázslat című verséből részlet.  

2011. május 20., péntek

Timonál beköszönt a nyár

Nem én lennék, ha nem próbálkoznék. De én vagyok. Próbálkozok, még akkor is, ha nem megy. De így legalább frankón vágni fogom a korlátaimat. Nem ért az újdonság hatásával, inkább csak beépült, hogy nemcsak a sablonokkal állok hadilábon, hanem a lifteléssel is. Nem lenne rossz, ha képes lennék rá, mert nem keveset lehetne belőle tanulni.
Az Sb-n egy csomó tuti, kacifántos, elgondolkodtató kihívást  indítottak a INSD alkalmából. Belecsaptam a lecsóba. Jóval a határidők lejárta után is összeszorított fogakkal gyúrtam a testetöltésre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy körülbelül mindegyik feladatnak egy időben estem neki és a lelkesedésem körülbelül akkor kezdett a nulla felé tendálni, mikor vért izzadva - Éva, a drága tanácsát megfogadva - az alkotás megvalósulásának érdekében próbáltam Dido lenni. Nem volt sikeres a tudathasadásom. Aztán csak a "hagyományosból digit"-tel nem boldogultam. Illetve összehoztam valamit, de annyira érződött rajta az izzadság-szagom, hogy inkább felejtsük el kategóriában a szemetest béleltem ki vele. Mörjike Digimorfózisán már nem is morfondíroztam. Vessetek meg, de azért scrappelek, mert örömet okoz. Liftelni meg szájszél rágva, feszültségben lennék képes. Inkább nem csinálom. Most még. Kivárok meg irigykedek azok ellen, akik tudnak :) Lehet, hogy egyszer könnyedén menni fog. Addig alkotok. Szabadon. Mert így jó, mert így tudok.
Alkottam Ickának a kihívásaira, mivel a készletei "hivatalból" megvannak így versenyen kívül ötleteltem szellemes kihívására.
Egyikükhöz pont kapóra jött Timo most megjelenő készlete, így jöjjön  a gyerekszáj, melyhez természetesen Milán szolgáltatta a szellemet:


"Szájber" barátok , Felhasználtam: Timo Design: Early Summer



Senki többet? Harmadszor!!!! Felhasználtam: Timo: Early Summer, Grunge photo mask pack no3.    





Megvásárolható ITT

2011. május 9., hétfő

Szeretnék egy hasas lantot!

"A világ scrapbookos szem"-mel fedőnév alatt csomó tehetséges magyar designer szemet gyönyörködtető készletet alkotott a Nemzetközi Scrapbookos nap alkalmából.
Rainbow Kata pedig kihívott bennünket. 
És én ismét elgondolkodtam: saját scrapbookos szemem, vajon mit szeret ebben a világban. 
Természetesen szeretem, hogy lehetőségem nyílik az önkifejezésre, gondolataim, emlékeim, életem eseményeinek megörökítésére. Mindezekért szeretem. De amiért egyedülálló szerepet tölt be az életembe, az az, hogy nem bírok olyan elszabadult őrültséget megálmodni, melynek megvalósítására nem adna eszközöket a kezembe. Lógázhatom a lábamat a világ végén, állhat a gyerekkori énem a tegnapi Fő téren, vagy akár szerethetnék magamnak valami lehetetlenséget, úgy mint egy hasas lantot: csiri-bi-csiri-scrap és ott terem. 
Mint a mesében a három kívánság, de ez a tuti, mert itt a kívánságok száma végtelen és az alkotásnak csak a fantáziám szabhat határt.

A hasas lant Felhasználtam: Scrapbook.hu: A világ scrapbookos szemmel                       

2011. május 5., csütörtök

Csajozós figura

Keresi a hölgytársaságot. Nem akármilyen hölgyeket. Szőke, szőkésbarna, magas, feltűnően csinosakat, nála minimum 15 évvel idősebbeket. Becserkészi. Többször elhalad előtte, vissza-vissza néz. Először csak apró pillantásokkal hívja fel magára a figyelmet, majd a pillantások hosszával a mosolya is egyre jobban kerekedik. Aztán befékez. Beszélget. Először nem a kiszemelttel, hanem a környezetében bárkivel. Egy oktávval feljebb és pár decibellel hangosabban, mint ahogy normál körülmények között szokott. Amikor már biztos abban, hogy a minden tekintet rá tapad, akkor egy hirtelen fordulattal "áldozatával" elegyedik beszélgetésbe. Csak úgy röpködnek a kérdések:  "Én kicsi Milán vagyok. Hogy hívják a Te nevedet?!" - udvarias gyerek bemutatkozik, ha lenne mobilja - és nem csak tízig ismerné a számokat - gondolom telefonszámot is kérne  "Hol laksz?" - semmit nem bíz a véletlenre, még az elején tisztázni, mert a távkapcsolatok nem sokáig működőképesek "Milyen autód van? Tudsz vezetni?" - felméri az infrastruktúrát, befér-e a gyerekülés, "Buszt is?" - a férfiak méretmániájának korai megnyilvánulásai, minél nagyobb annál jobb. 
Mind eközben villogtatja a szemét, ezer watton mosolyog, kedveskedik, hízeleg, viccelődik. Pár perc és a hölgy mellett, vagy ölébe ül. A kiszemelt olvadozik, kacag és alig bír szabadulni tőle. Nem egy már fontolgatta az örökbefogadást. "Eljössz velem? - Persze!!".  És tényleg elmegy, egy darabig. Most még egy darabig, de mi lesz velem 20 év múlva?!

Csajozós figura  Felhasználtam: Marta van Eck: Wonderland, Cewe Krissz: Csipke




Ha már "szerelem": teljesen bele vagyok habarodva Marta van Eck készleteibe. Legkedvesebb tündér-édes unokatesóm Rita scrapbarkácstárs tudván lángolásomról szülinapomra megajándékozott druszám Wonderlandjével. Köszönöm Ritus, az utolsó cetlijével is alkotni fogok, mert imádom!

Van egy másikam szépségem is, ami annak ellenére is szépséges, hogy engem ábrázol :), Margónál született és adta olyan szeretettel, ahogy csak Margó tud adni. Itt köszönöm még egyszer, nem csak azt, hogy eszébe jutottam, hanem idejét, alkotó kedvét nem sajnálta rájam. Margó, utolérhetetlen vagy!!!!




2011. május 4., szerda

Egy meg még egy

Az elmúlt két hetem nyúl előtti káoszos, utazásra felkészülős volt, ami kissé sikerült megspékelni egy állásinterjúra való felkészüléssel és a gépem folyamatos haldoklásával és nem utolsó sorban Milán műtéti lehetőségének érzelmi hárításával pozitíve hozzáállással. (ez veszi ki a legtöbb erőmet)
A káoszhoz hozzászoktam, az interjú első fordulóján túl vagyok, a gépem meg talán lekopoghatom meggyógyult, a műtét meg holnap eldől.
Alkottam én jó csomót, hivatalosra - kihívólag - meg nem és így utólag itt mutatnám milyet készítettem pl. a Cewe 100. és 101. kihívására és köszi-köszi érte a fotókönyv kupont:

Milos két variációs: vagy valamit ügyködik elkezdem fotózni és hagyja, vaaaagy nem csinál éppen semmit, elkezdem fotózni és pózol egy jót. Ideális alany. Szuper helyzet, gondolom ez nem fog így maradni. Feldolgozott fotó "a gyerekem nem csinált egy darabig semmit":

1 méterem  
Felhasználtam: Timo: Cold days, Cewe Krissz- Glassfusing2



Milos húsvétjáról úgy döntöttem nem csinálok külön bejegyzést. Utaztunk sokat, ünnepeltünk sokat, családoztunk sokat, ajándékoztunk sokat, jól éreztük magunkat annak rendje-módja szerint. Kitaláltam, hogy kézzel festett tojásokat fogunk ajándékozni a családtagoknak. Kicsit hezitáltam a kifújt tojáson, aztán a jobb belátásom azt mondatta velem: inkább lesz a kőkeményre főtt. Az idő, helyzet engem igazolt, mert detonáltak tisztességgel asztallapon, padlón. Festék-ügyileg hamar dűlőre jutottam. Tempera. Vízzel eltávolítható bármely felületről (bútor, padló, gyerek)
Szét kuncogtam, hahotáztam magam a tojásfestő Milánon. A takarítás minden percét megérte, mert még akkor is a lelkes, festékes gyerekemen vihorásztam.
Találós kérdés: Melyiken van több réteg festék? a., Milán, b., tojás. Nyertesek között egy utazást sorsolok ki a Napba :) 



Milán tojást is fest
Felhasználtam: OS Design: I have a spring fever






2011. május 3., kedd

Anyák napi paca

Az év eleje nálunk májusig bezárólag másról sem szól csak ünneplésről. Aztán elmegyünk egy nyári szünetre és szeptembertől újra kezdjük. 
Hétvégén megünnepeltük az anyák napját és mellesleg a szülinapomat is. Már a nagyobb számok halmazába leledzek, nem titok: 35. Van reggel, hogy tizennyolcnak ébredek, de van, hogy a hatvanat kaparom alulról. 
Ma reggelre pirospozsgás rózsásra aludtam magam, egy szavam nem lehet.
Szóval a hétvége: Veszprémben voltunk. Várost látogattunk, állatkertet néztünk, élmény számtalan: vizuális megjelenés a látóhatáron várható, ha utolértem magam. 
Kincsem tök jó fotókat készített rólam, meg a sarjról, anyák napja alkalmából jól megleptem magam egy Milános oldallal, amihez Timo szupenyka pacáit használtam:

Megvásárolható ITT!

Legszebb ajándék (Felhasználtam: Imagination, Feel the music, Watercolor stamp & brush pack no1)