2011. szeptember 30., péntek

Cukroscsíny élve - halva!

Káosz van a szekrényembe - gondolom ezzel nem vagyok egyedül. A nyári ruhákat még nem lehetett elpakolni, mert délutánra elszabadul a hőmérő higanyszála, viszont reggel-este olyan hideg van, hogy rámhül a ruha. Ergo őszi felszerkó is bekúszott szépen vagányan a véknya aligtakarók közé. Ennek köszönhetően ruhásszekrényem roskadozva, púpozva feszeng reménykedve várja a feleződést. Ha ebből az időjárási anomáliából nem lett volna világos számomra, hogy ez már nem nyár - szeretek szemethúnyni a naptár erre irányuló információi felett -, akkor a tervezők gondoskodnak arról, hogy pontnyi agyamba apró fényecskék gyúljanak. Ildi mindjárt arra hívta fel a figyelmemet, hogy a november is őszi évszak. 
Gyönyörűen romantikus készlete a Dead or Alive  - Ölve vagy halva névre hallgat. Erős volt ismételten a késztetés, hogy a hős szerelmesen idegesítő férjem irányában érzett szélsőséges indulataim levezetésére használjam. Bogár krízis után túl evidens lett volna. Meg különben is imádom a pasit, meg van nekem szívem, meg amúgyis olyan hihetetlenül érzékeny és finom lelkű vagyok. Úgyhogy inkább Milánt meg az ovistársait vonatoztattam meg egy hangulatos vidéki kriptába.

A júúúúúj, de fantaszta 8 papírt, 6 ATC hátteret és 85 szőrfelállítósan szép elemet tartalmazó Dead or Alive kapható a 7th Heaven-ben!


Scenic railway - szellemvasút Felhasználtam: Rucola Design by Ildi Geist: Dead or Alive

2011. szeptember 26., hétfő

Köszönöm!

Találkoztunk - Felhasználtam: Laurie Ann és Joyce Emess papírokat, Alice B Design: Don t worry about me.

2011. szeptember 21., szerda

A lila ruhás "n"

Lilát bürkén felül ritkán hordok, elszórva test szerte annál gyakrabban. Született szerencsecsomagként előszeretettel kapom lábszárra a dohányzóasztalt, buci fejemmel a kinyitott konyhai szekrényajtókat, és elég érdekes góltotótippre hasonlító térdszerkezetemnek köszönhetően irdalom lábujjacskáimat a hirtelen eléjem ugró bútorokon. 
Virágokon klasszikus: orchidea, orgona, ibolya csodaszépség, a szobám falán: inkább a halál. 
Mikor először megpillantottam Rucola Design Ildi Start Wearing Purple készletének előkéjét, háááát nem gyűltek a hála forró könnycseppjei pilláim szőkülő hegyére. Kicsomagolás után elkapott a karácsonyláz és azon kaptam magam, hogy imádom minden elemét. Annyira ott volt a tuti, hogy simán elhiszem: a., nem is lilák, b., rosszul tudtam eddig, és szeretem a lilát.
Olyannyira, hogy öltöztető babát farigcsáltam magamból és a lehetőség szerint a készlet majd minden típusú ruhaneműjéből magamra aggattam egyet. Azt nem mondom, hogy nem néztem még ki életembe jobban, de legalább jókat röhögtem. Eredményt lásd. a kismadártól jobbra. 

És most jöjjön,  aminek jönnie kell:

16 háttér, 6 ATC háttér, 1 betűkészlet, ajándék WA-val és 84 hyper elemmel a Start Wearing Purple megvásárolható a SBE-n:



Lila ruhás "n"-k a lila esőben:

Purple ladies in the purple rain Felhasználtam: Rucola Design By Ildi Geist Start Wearing Purple, Prince: Purple Rain, esőcseppek: magical rain by xxsakura, Purple_Rain by 04katty.

2011. szeptember 15., csütörtök

a 6 gombóc

Ötletelünk, kitalálunk, gondolkodunk, jövőbe nézünk. Most leginkább attól szeretnénk jól érezni magunkat, hogy bedumáljuk szűkre szabott szenzoros csoportos foglalkozás keretében, hogy márpedig csak azért is ki tudjuk találni kedvenc és egyetlen férjemmel, hogyan kerüljön zabola huncut módon kackiáskodó svájcias lakáshitelünkre. Szőrmentén: hej, de jól néz ki az a 180-as végtörlesztés, már előtte csak sürgős tollasodásra van szükség, hogy ne okozzon problémát 6 gombóc előrántása a kalapocskából.
Mindent elkövetek: Üzletasszonyként gondolkodom. Nem tom' ti hogyan vagytok vele, de felénk szinte mindennek csak eszmei értéke van. Se Picasso nem lóg a nappalimba, nincs családi nyaralóm, tradicionális 200 éves ékszereim, haldokló szamaritánus milliomos hozzátartozóm. 
Robert Redfordosan hajazva, max. egy tisztességtelen ajánlat figyelhetne be, de az uram még rendesen húzódozik. Azt mondta, hogy amíg van mit ennünk nem szívesen bocsátaná áruba a testét.... 
Televízió mondta, hogy magyar ember találékonysága nem ismer határokat, elő fog kerülni a stellázsiból a stex, meg kér mindenki a rokonaitól, barátaitól. Miután hasztalan kerestem a lakásba a stellázsit, telefonvégre kaptam anyámat, hogy adjon nekem 6 millát. Azt mondta: nincsen. Halvány dunsztom nincs hová cseszi el a rokkantnyugdíját?! 
Szal' maradtak a barátok, de nagyon kevés olyanról tudok, akinek a cipője nem lenne az enyém. 
Nem én lennék, ha nem tenném föl a kérdést: ha lenne fölösleges 6 gombócod, adnál? 
Néha begerjedek, elővesz az elégedetlenség, azt mondom: a sorsomhoz nyúlok - lottószelvényt nekem!
Meséltem már a keresztanyámról? Igen bölcs asszony: Azt mondta, fölösleges a szerencsejáték, mert a miénk soha nem lesz nagy nyeremény, mert bőkezűen szétosztogatnánk család és barátok között. De néha azért megpróbálom, mert még a gondolatával is jó eljátszani, hogy nagyból milyen nagyot lehetne segíteni. Megoldani a családban az anyagi problémákat, mentesíteni mindenkit a jövőbe nézés kétségei alól.
A menedzsergondolkodás befigyel: Ráfordítás nélkül nincs nyereség: már a 3. sorsjegyet veszem: a beruházás mindidáig megtérült, a szelvény árát tutira visszanyerem. Függő még nem lettem, de szólok: Hello lottó ötös, itt vagyooook!!!!

És a realitás után tobzódjon a művészet:
Rucola Design Ildi romantikus ATC kártyákat bűvölt, és sok oldalú környezetbarát módon hasznosítható cukiságos címkéket barkácsolt.
Mindkettő kapható az SBE-n! 
Klassz, mi?

Gyönyörségek összebarátkoztak egy korzikai felettébb bölcs gondolatával, így született meg az én házgyári Napóleonom. 

Házgyári Napóleon - felhasználtam: Rucola Design by Ildi Geist: ATC Series: Romantique Background, Random titles word art, Bad Student, Backyard Bugs, Ladies of the Castle, Magical Escape, Tuscan Sun, Our house, Cirucus Maximus, idézet: Napleon.

2011. szeptember 13., kedd

Szokások és szökések

Ezer éve nem voltam erre, hanyagoltam alkotói énemet, szívem-lelkem a változásoké volt. Két el- illetve leválás is az enyém. Újdonat ovis nagy fiam - mintha tegnap született volna - minden reggel bizonygatja sírva, követelve, hogy ő aztán nem szereti az óvodát, az óvó néniket, csak engem. És miért is kell dolgozni, meg oviba járni, amikor sokkal murisabb nekünk kettőnknek együtt lenni.
A csoportba érve elfelejti a drámát és rohan játszani...
Könnyebb már így látni, mert az első hét kínkeserv volt. Nagyon sírt - egész nap - nagyon szorongott: nem aludt csak felületesen, alig evett, egy merő szemrehányás volt egész kicsi lénye. Az első fogadóórázás, a tanácstalanság a részükről is, mert a majd 20 éves pedagógia sem tapasztalt olyat, mint az enyém gyerek. Tanács híján marad a hit, hogy majd elmúlik, majd beletörődik. Az önmarcang, hogy mi lesz az ára a beszokásnak, hogy az amúgy kerek gyerekből lesz-e kocka a közösség kedvéért.
Aztán pár nap múlva győz Miliben a vállalkozó szellem, a kíváncsiság: kiabálás marad, csak a fájdalom tűnik el belőle. De ez már ismerős és kezelhető, jóleső hazai, már tudom, hogy csak az akarat tombol tovább. Megnyugszom, ettől ő is tovább nyugszik. Már nem hallom a sírását, mikor érte megyek (anya! felkelek, öltözök, kinézek a folyosóra: ott legyél!!!!!), ölel, puszil, szerelmez! Egy órán át simizunk, beszélgetünk, férfi módjára bókol (Anya! Te olyan szép vagy! Olyan gyönyörű a hajad! Szerelmes vagyok tebeléd!).... majd kattanás és a felismerés: a dög! otthagyott! És indul a bosszúhadjárat! Nyafog, hisztizik, kiabál, tromfol, kikér/kioktat, ajtót csapkod! Egy megszállott türelmével hagyom, hogy kijöjjön, aminek ki kell, hogy utána megint az én tündérkém legyen. Miután dühe megszelídül, már nem frusztrált, vidám, kiegyensúlyozott, bújik, viccel, szóval tart... mire a fák mögé álmosul nap, a lámpa fénye magasra nyújtva falon az árnyékunkat, nézem le- lecsukódó szemét, a világ legszebb pöttyét a pofiján, mosolygom cumi mögül félig érthető vallomását és nagyon nem akarom, hogy most és itt érjen véget vele a nap.
Ajtók csukódnak, Mili már kilépett egy számára idegen, még sok magyarázatra szoruló világba és most rajtam a sor. Mert a burok, ami három év alatt körém is feszült felhasadt és még nem tudom mi vár rám nélküle. Aggasztott míg nem tudtam biztosra, hogy nem térhetek vissza a munkahelyemre, most derűs a nyugalmam. Bizakodó vagyok és tettre kész. Izgatott vagyok és most valahogy nem félek. Mert ami történt sokkal inkább a kezdete valaminek és közel sem a végét jelenti. Hiszem, hogy a sorsomnak jól kell alakulnia. Mi vihetne előbbre, mint a hitem?

Félelmetes elmaradásban vagyok, még csomó mindent nem mutiztam, de most belecsapok a lecsóba. Gondolom nem tőlem tudjátok meg elsőként, hogy Rucola Design by Ildi Geist 3 hónapig vendégszerepel a 7th Heaven-ben. Az intuícióm az, hogy majd jól beleszeretnek, aztán majd el se engedik. Hihetetlen termékenységének hála már két készletet föl is pakkantott polcocskájára. Beismerem: Elfogult vagyok, de azért higgyetek nekem, hogy varázscerkával se lehetne klasszabbakat készíteni. 
Elsőként mindjárt a Depeche Mode-os ihletésű Behind the wheel.


Csúcs a forgalom Felhasználtam: Rucola Design by Ildi Geist: Behind the wheel, dalszöveg:  Jimi Hendrix: Crosstown traffic

A Collage Maker-t egész egyszerűen úgy aposztrofálnám, hogy A KÉSZLET! Zseniális!


Milán kedvenc barátnőjének Rékának is érik a 3. születésnapja, elhatároztam, hogy természetesen kap valamit tőlünk a szobája falára, már csak ezért is nagyon kapóra jött Ildi remekműve. Egy ponton megálltam, kimeresztettem az alkotásomat, mentettem három évesre, aztán persze végleg elszabadultam. A kicsit elvarázsoltabb verzióját megkapja 18. szülinapjára, titeket nem kíméllek, aztat mutizom:
 
Az elfelejtett babaház Felhasználtam: Rucola Design by Ildi Geist: Collage maker, fotó: doll room by Mcamarant, Homestead Creepshow Doll by Beyond Oddities, dalszöveg: Pierrot