Mindegy hogyan nevezzük, a jó köztünk jár. Néha lábujjhegyen, máskor harsányan kiáltva. Egyszer észrevétlen, máskor kézzelfogható. Angyalságoktól fényes nap. Őrző, szívünkre vigyázó fénylényektől, akiknek energiája szeretteinkké. Bebugyolál, körbeölel, vigyáz ránk. Melenget.
Fülledt kályha melegébe szelídül a világ: asztrál simik szavakból, érintésekből, hogy más legyen a nap. A kilátástalant, a szomorút varázsigévé változtatja.
Képet fest színből, érzésből retinádra, nyitott szemed pillájára barátság csücsül. Angyalságok hozzák ajándékukat, pillanatokat, mikor másképp látsz: a szíveddel.
És utána már nem is akarsz máshogyan....
Imádom, ahogy írsz, ez is zseniális, és a képi megjelenítése is az.
VálaszTörlésSzépes! Totál másra vártam a szöveg alapján. Külön-külön gyönyörök!
VálaszTörlésMinden porcikája imádatos ennek a bejegyzésnek (is). Angyalos, érzelmetes és tiszta!!
VálaszTörlés... mert jól, csak a szívével lát az ember ... és akkor súgnak az angyalok ... sokszor hallom ...
VálaszTörléshuhhhh és hühhh, elérzékenyülés ON!
VálaszTörlés