Aki sose nyúl mellé

Milihez megjött szombaton apa-anya nyuszi. (Muszáj előrehozott esemény tartanunk, a kronológiától amúgy is zavarodott gyereknek, mivel az ünnepeket sose itthon töltjük, hanem a családban vándorolva, és igényünk van a szűk familiáris ünnepkedésre is.) Hónapok óta téma a nagyfiús bicikli. Még jóval az aktualitása előtt mesélte a színét, extráit, kezelési útmutatóját. Először az erkélyre gondoltuk a fészekrakást, csak az özönvíz szerű esőzés, valamit a bazi hideg áthúzta számításainkat. Így a szoba egyik sarka lett kijelölve a piros szeműnek. Még kómában volt a gyerek ébredés után, de már keresett.Aztán talált. Először csak a kezét csapta össze. Segítségemmel kirángattuk a sarokból és faltól-falig elkezdett kerekezni vele, miután akadálymentesítettük a lakást. Az első próbálkozás még a sportáruházba kudarca fulladt, mivel szétidegelte magát a pedál-használaton. Most viszont zökkenőmentesre vette a figurát és tekerésügyileg csillagos ötöst produkált. Mintha nem is ő lett volna az, aki lekiabált a biciklit és mindenféle kacatnak elmondta a kerpabótba, hogy mi az ha ő hátra fele akar tekerni, akkor befékez.

Nagyon megkönnyebbültünk mindhárman, hogy a nem szakszerű használatból, valamint a türelmetlenségből fakadó elégedetlenség okafogyott. Milánba annyira elharapódzott az örömködés, hogy minden körnél leugrott a bicajról, puszilta, ölelte, körbeugrálta, tapsolta, kacagott. És természetesen a könnyekig meghatott bennünket. Ahogy az eső vad csapkolódásból szemerkélésre váltott kerestünk egy viszonylag száraz helyet és ott teszteltük tovább a drótszamarat. 

A hétvégénk lényegében erről szólt. Minden másodpercet ki kellet, hogy használjunk a kerékpározásra. Már úgy megy vele, hogy visszasírom a futóbiciklit.

És ha már egy színvonalas mellé NEM yúlásnál tartok, akkor nincs más hátra mint előre, bemutatnám ékes szóval dícsérve Ildi nyúlait. Tündérbogarak, én mást nem is fogok használni a húsvéti képek feldolgozásánál. Benne van a számításod! Egyszerűen, mondjad már, über király!

Örömködjünk együtt, mutizom a Ducking Monday-t, amit megvásárolhatsz a Deviantscrapen! Duskálni valóan pazar alkotásról beszélünk, amiben fellelhető 18 meg még 2 papír, 8 atc háttér, 102 elem, 4x12 word art)

Már előképileg is borzonga: 

És amit én csináltam belőle, az még kicsit nem nyuszis, csak hangolódós: Ha lenne egy kis sonkánk, csinálhatnánk egy kis sonkás-tojást, ha lenne egy kis tojásunk. (ismeretlen szerző tollából)

Pár tojás - felhasználtam: Rucola Designs by Ildi Geist: Ducking Monday