Sonkáskocek meg forvardoljuk a szpringet

Élménybeszámoló... Ami történt, az inkább beszámoló, mint élmény. Habár, a rossz tapasztalat is lehet élmény. Csak erőteljes negatív kicsengéssel. Hogy már így felvezettem, gondolom lelki szemeitek előtt elkezdett lebegni rossz sorom. Semmi ilyesmiről szó sincs. Csak annyi, hogy elveszve a szabadidőm martalékában bazira nem volt időm főzni, ezért táplálásunkat a közeli menzáról oldottam meg. Nem nagyon eszek ott, főleg menüt nem, de azt gondoltam egyszer igazán ki lehet bírni. Tévedtem. Menü: húsleves, sonkás kocka. Azt nem láttam honnan merítette meg az éthordókat, gondolom nem véletlenül....  Hazahoztam. Milán furán nézte, mikor föltálaltam a levest a három szál cérnametélttel. Győzködtem, hogy ez az. Olyan halovány sárga volt, mint az újszülött pisije, gondolom nem sok húst láthatott, de tele raktam neki levesgyönggyel, nagy duzzogva kajálta. Én is, nem meggyőződésből, pusztán a példát mutatva. 

Sonkáskocka: a gyerek kitágult szemekkel bámulta és veszettül elkezdte tekerni a fejét. Mondhattam bármit. Így első ránézésre valóban fura volt. A sonka atomjaira volt zúzva, gondolom azért, hogy ne legyen beazonosítható, hogy parizer. Az alapszíne a szósznak halovány rózsaszín volt, kis sárgával és zölddel. (azt nem akarom tudni, hogy mitől volt zöld. Csomgolás?!). Az íze még a színénél is furább. Semmilyen íze se volt. Nem volt se rossz, se jó. Semmilyen volt. Még csak tészta íze se volt. Amit meg nevezzünk szósznak rajta, az olyan volt, mint amikor vízzel úgy csinálnak mint a tejporral. Eljárásügyileg. Porszívóval fejik meg a tehenet. Csak itt a vízcsapra szerelték fel a porszívót. Engem viszont nem olyan fából faragtak, hogy a célegyenesnél feladjam. Márpedig mi eszünk, meleget, még akkor is, ha nem főztem. 

Először raktam hozzá egy kis tejfölt a hűttőből. Határozottan tejfölös tészta íze lett. Aztán reszeltem rá sajtot Tejfölös-sajtos tészta ízű lett. Aztán sonkát kockáztam rá. Így lett tejfölös-sajtos-sonkás íze. Pikantériának kis majonézt kevertem rá és összemelegítettem. Így kaptam azt, amit lényegében vettem. Sonkás kockát. Igaz így a tesztelgetéssel együtt pontosan annyi időt cseszekedtem el vele, mintha az első fázistól én csináltam volna. Milán virslit evett.

Levonod a konzekvenciát? Köszi.

Ami viszont határozottan pozitív, és előremutató és felemelő, és kreativitásra ösztönző az Ildi új-fű-illatú friss zöldben és üdítő sárgában pompázó újjászületésre hangoló Spring forward-ja. Egyértelműen a tavasz szerelmes csókját idézi. Mostság gyakran nézek az igazi hollywoodi aranykorból filmeket és mit tagadjam a zenéjük se hagy hidegen.  Imádom ezeket a nem kicsit rózsás sztorikat az olajozott hajú féloldalas mosolyú, sármos, ízig-vérig férfiakkal, gyönyörű ruhákkal, frizókkal, udvarias, nem kicsit mesterkélt modorukkal - Tudom tök gáz, de valami meghatóan szelíd, amikor elkezdenek táncolni, énekelni az utcán, a járókelők meg tutira vágják a koreográfiát. Egyik filmes ikon az abszolút nő Doris Day többszörösen is kedvencem. Ildi készlete és Doris Tea for two-ja házasságra lépett és így született nálam ez:

Tea for two - felhasználtam: Rucola Designs by Ildi Geist: Spring Forward, szöveg: Doris Day: Tea for two, Doris by www.dorisday.net

Kedvfokozónak egy jó kis zene:

 

Érdemes beruházni a Spring Forward-ra, mert pazar, sok rétűen felhasználható parádéság! 8 normál, 8 ATC és 90(!!!!) elemből álló készlet a Devianton lehet a tiéd!