Keresi a hölgytársaságot. Nem akármilyen hölgyeket. Szőke, szőkésbarna, magas, feltűnően csinosakat, nála minimum 15 évvel idősebbeket. Becserkészi. Többször elhalad előtte, vissza-vissza néz. Először csak apró pillantásokkal hívja fel magára a figyelmet, majd a pillantások hosszával a mosolya is egyre jobban kerekedik. Aztán befékez. Beszélget. Először nem a kiszemelttel, hanem a környezetében bárkivel. Egy oktávval feljebb és pár decibellel hangosabban, mint ahogy normál körülmények között szokott. Amikor már biztos abban, hogy a minden tekintet rá tapad, akkor egy hirtelen fordulattal "áldozatával" elegyedik beszélgetésbe. Csak úgy röpködnek a kérdések: "Én kicsi Milán vagyok. Hogy hívják a Te nevedet?!" - udvarias gyerek bemutatkozik, ha lenne mobilja - és nem csak tízig ismerné a számokat - gondolom telefonszámot is kérne "Hol laksz?" - semmit nem bíz a véletlenre, még az elején tisztázni, mert a távkapcsolatok nem sokáig működőképesek "Milyen autód van? Tudsz vezetni?" - felméri az infrastruktúrát, befér-e a gyerekülés, "Buszt is?" - a férfiak méretmániájának korai megnyilvánulásai, minél nagyobb annál jobb.
Mind eközben villogtatja a szemét, ezer watton mosolyog, kedveskedik, hízeleg, viccelődik. Pár perc és a hölgy mellett, vagy ölébe ül. A kiszemelt olvadozik, kacag és alig bír szabadulni tőle. Nem egy már fontolgatta az örökbefogadást. "Eljössz velem? - Persze!!". És tényleg elmegy, egy darabig. Most még egy darabig, de mi lesz velem 20 év múlva?!
 |
| Csajozós figura Felhasználtam: Marta van Eck: Wonderland, Cewe Krissz: Csipke |
|
|
|
|
Ha már "szerelem": teljesen bele vagyok habarodva Marta van Eck készleteibe. Legkedvesebb tündér-édes unokatesóm Rita scrapbarkácstárs tudván lángolásomról szülinapomra megajándékozott druszám Wonderlandjével. Köszönöm Ritus, az utolsó cetlijével is alkotni fogok, mert imádom!
Van egy másikam szépségem is, ami annak ellenére is szépséges, hogy engem ábrázol :), Margónál született és adta olyan szeretettel, ahogy csak Margó tud adni. Itt köszönöm még egyszer, nem csak azt, hogy eszébe jutottam, hanem idejét, alkotó kedvét nem sajnálta rájam. Margó, utolérhetetlen vagy!!!!