"a lányok dalát: tenger vagyunk"

Vaduló fantáziámmal úgy képzelem, mindennek van külön bejáratú, amolyan ökonomikus istenkéje, védőszentje. Csapongok a szívemnek kedves figurák között, csomó átmenettel jóságos tekintetű, szelíd arcú Jézustól, a piknikus alkatú, széles mosolyú Buddháig. Mivel nagyon közel áll hozzám a görög Mitológia hobbimat megóvandó kitaláltam Scrafóbiát, aki kicsit Aphrodité, kicsit Kriké, de leginkább Pallasz Athéné. 

Egy olyan lelazult Pallasz Atthéné: piros dorgóval és laptoppal a hóna alatt. 

Lassan 1 éve élvezem a scrap adta örömöket, be kell, hogy valljam az elején nem igazán értettem, hogy miért is jelentkeznek a többiek CT-zni és miért is kell olyan bazira örülni, ha beválogatnak egy csapatba. Több mint való azért nem, mert azzal voltam elfoglalva, hogyan indítsak el egy action-t probléma nélkül és hogyan bírok egy figurát normálisan kivágni a háttérből. (ezzel még most is el kéne legyek foglalva)

Most már értem és érzem mit jelent egy tervező bizalma, mit jelent elsőként hozzányúlni és oldalt fabrikálni valaki dédelgetett darabkáiból.

Szóval mesterségem istennője nemcsak lenézett rám az elmúlt héten, hanem meghívott két kör pál'-ra. Ittunk is tisztességgel Kovaxka Rucola Bormustár Ildi tiszteletére. 

Vettem a bátorságot és arcoskodtam egyet a kollázsok királynőjénél. Mindkét verzére volt forgatókönyvem: ha azt mondja nem, hogyan akarom megélni a kudarcomat és természetesen az igent is előre kitaláltam.

Aztán amikor azt mondta van helyem a csapatában értettem meg, hogy mennyire kikattantam volna forgatókönyv ide-oda, ha nemet mond. 

Ha azt mondom: tomboltam örömömben, akkor finoman árnyalom az itthon történteket. Kicsi fiam hozzászokott már anyakija nyomott agyához, de most komoly kétségeket láttam fejlődésben lévő szervezet tekintetében az elmebeli állapotomat illetően. Az első hivatalos CT oldalaim készítése közben lélekben cukaharákat ugráltam nyújtott testtel, 360 fokos fordulattal a hosszanti tengelyem körül, kicsit spékelve előre-hátra-zsugorszaltós félcsavarokkal. 

Szóval jöjjön a tenger Kovaxkától, Rucola Designs-től az enyém interpretálásomban.

A csuda - állam a padlón és nincs szerszámom felszedni - Seashore Sentiment Page Set megvásárolható az SBE-n.

Elsőként: már megint gyönyörködtem József Attilában. A Szeretők lázadása sok igazságával, gyönyörű zenéivel az egyik kedvencem, és Ágnes talált hozzá dallamot. 

Szeretők lázadása Felhasználtam: Rucola Designs: Seashore SentimeFnt, hold: Oriflame for men.freeblog.com, József Attila: Szeretők lázadása

 

 

Oldalamon eldugtam Rovinjt. Álomnyaralás volt: még édes kettes, egy klassz kéz a kézben iccaka csomó fetrengős röhögéssel, ahogy a szegény kis zsebfényképezőgépünkkel próbáltuk haza hozni a tengeres, lemenő nap festette sötétséget.

És még egy a megunhatatlan Rucolából:

Dolce Vita Felhasználtam: Rucola Designs: Seashore sentiment, Anita Ekberg fotó a Fellini: Dolce Vita, mandiner.hu

Bodobácsok, meg egy kis festett keret

Milán a repkedő bogarakat nem szereti. Azokért viszont oda van, amik a földön csúsznak, másznak. Hányszor bukom a bevásárlásra szánt rövidke idő értékes perceit azzal, hogy egy halál izgalmas hangya útvonalát követem a felajzott Milivel a kövezeten. Sokszor még a délutánba is hosszasan elemezzük a hangya viselkedését és különféle reakcióit a fizikai behatásokra, úgymint például a véletlen matricázódás.

A legnagyobb haverek a bodobácsok. Azok a világ legérdekesebb állatai. Időjárásra tekintet nélkül simán hasra lehet vágni magunkat a járdán, arcunkat az aszfaltba, vagy a porba fúrva egy pillanatra se szem elől téveszteni őket. Ha ez jövőre is így marad megkérdezem, hogy van e alsó korhatára a felvételnek a Magyar Rovartani Társaságba.

5 dolog a bodobácsokról Felhasználtam: Timo: Captured moments

Timo nagyon helyre festett keretkészletet helyezett föl a Scrapbörd-ös polcocskájára. Vegyétek, vigyétek, meleg szívvel ajánlgatom!

Oldalt is készítettem hozzája, belőle:

Szélvédő Felhasználtam: Timo Designs: Painted borders no1, Cold days, Captured moments

MiniMilimál

Cewe Krissz minden héten közös egyetértésben velünk feszegeti a határainkat. Többszöri próbálkozásra sikerült a kihívásra legfőbb kritikusom, magam számára is elfogadhatót alkotni, - mert bárhogy is igyekeztem nem volt egyszerű tőlem idegen stílusban alkotni. 

Ki kellett próbálnom az érzéses virág, levél, szépérzék halmokat is a la EliNori - mert tetszik naaaagyon!  Pakolok is, mint egy rakodómunkás, de teli optimizmussal úgy érzem, hogy végzek vele vagy jövő év közepére. 

Most hoztam egy minimált, ami tényleg az lett. Nem igazán éreztem otthon magam ebben a stílusban, de jó érzés volt kicsit elkalandozni. 

MiniMilimál Felhasználtam: Timo: Captured Moments

 

Radiátormosó-kefe lilával

Tudjátok mi az a radiátormosó-kefe? Be kell valljam: háztartásom sokáig nélkülözte eme nagyon fontos kelléket. És hogy mennyire hiányzott az életünkből arra csak akkor eszméltem, amikor váratlan bombaként megérkezett otthonomba és percek alatt egy eszközből családtag lett. 

Anyukám idős barátnője mindig számon tart bennünket és hiába minden ellenkezésünk mindig küldd valami apró figyelmességet ünnepeinkre. 

Karácsonykor fura alakú csomagot hozott nekem a Jézus. Miután kibontottam sem lett sokkal világosabb a tárgy miben léte funkcióját illetően. Bezzeg Milán! "Anyaki! Ez az enyém, ez az én gitárom!". És tényleg. Radiátort azóta sem látott, annál inkább fényes koncerttermeket a nap legváratlanabb szakaszaiba. Milinek hirtelen eszébe jut, hogy most azonnal nyomatni kéne egy balladát. Kikapja a szoba sarkából a könnyűszerkezetes bábszínházat, oldalára fekteti mikrofonállványnak, vagy a zöld kisszék és mély átélés, vagy ha keményebb a rock-and-roll, akkor vadabb pozíció felvételével elkezdődik az előadás.

És nyomja, sokszor órákon át. Vérprofi. A zenei blokkokat könnyed összekötő szövegekkel megszakítva, viccelődve, érzelmekre hatva pörgeti fel, csavarja ujja köré népes közönségét. Az anyját.

Icka szépen lila készletét 13 papírral, 45 elemmel és szépséges alpha-jával megvásárolhatjátok a Digridoo-nál.

És meglepetésként egy gyönyör Add-on-t is magadévá tehetsz itt:

Futottak még kategória... + a tökéletes ajándék

A futottak még kategória ezúttal én vagyok. És most szó szerint. Néha az eszméletlen szórakozottságot sugallja a halmazállapotom, máskor egész egyszerűen csak hülye vagyok. Úgy mint például pénteken, mikor magamat szórakoztatva elindultam a sportolni. Környékünkön népszerű futó útvonal - több nyomtávval, kisebb-nagyobb sikerekkel kecsegtető kilométer-falással - indul a Parkerdei-büfétől. Csodaszép az erdő minden zajával, alig hallható mp4 a fülbe, hogy még inkább motivált legyek. Férj, meg gyerek meg megvárnak a büfé melletti játszótéren. 

Irány a gazellizmus: kellő bemelegítés után a tettek mezeje. Már a ráhangoló mozgolódásom alatt is az agyam teljesen máshol járt. Jobbra kanyar helyett, ösztönből - mert abból baj nem lehetett - nyílegyenesen befutottam az erdőbe. Valahol az elmém perifériáján beazonosítottam a kék-fehér jelzést a fákon, a belső GPS ösztönösen bekapcsolt és figyeltem is okosan. 

A kicsi köröm durván egy kilométernyi inszakasztó emelkedő után átvált a juti-falatba:  enyhén lejteni kezd, izmosítva az elhatározást, hogy végig tudok szökellni simán két, vagy, négy, vagy ezer kilométert. Egy idő után az tűnt fel, hogy még mindig felfelé futok. Aztán csak az, hogy még mindig futok. Tempós sétába váltottam át és próbáltam kitalálni, hogy időben hol tarthatok. Gondoltam: mindjárt kiérek. Futok tovább. És csak futottam, meg futottam, meg futottam. 

A következő kanyarban kezdett nagyon gyanússá válni a jelzés. Jobban megfigyelvén elhatalmasodott rajtam a pánik, mert a frankón göcsörtös fatörzsön az országos kék-túra útvonal jelzése égett bele a retinámba. Kis töprengés után természetesen megint rosszul döntöttem, mert ahelyett, hogy visszafordultam volna, csak mentem, mentem tovább. A mobilom jó helyen volt, természetesen az autóba, de ha nálam lett volna is mit mondok a férjnek? Állj csatársorba Milivel és fésüljétek át utánam az erdőt? Vagy itt állok, könnyen megtalálsz, balról van 110 bükk, némi csalit, biztos ide találsz, mert egy mókus is figyel.... Szóval felváltva mentem és futottam egyre kisebb reménnyel, hogy valaha is kiérek. Már pergettem az életemet, meg elképzeltem magam Egerbe a Minaret tövébe, enyhén csatakos macicuccosba a lelkes japcsi túristák között... Aztán jött egy tisztás. Reménykedve kinéztem és fölröhögtem, amikor megláttam a mediterrán típusú gyönyörséges lakótömböt. Két dologban tutira biztos voltam. 1., Nem a már 80-as években is divatjamúlt Parkerdei büfénél vagyok. 2., Az emberi civilizációt mégsem hagytam a hátam mögött.

Eszembe jutott a sztori, mikor szintén parkerdei futkosás alkalmával a közelben sátrat vert cirkuszosok tevéiket legeltették az erdő szélen. Pali haver szeme büszkén csillant a sivatag hajója láttán: "Vazze, ugye milyen messzire futottunk?!"

Kiérve az erdőből egy olyan utcában találtam magam, ahol az elmúlt 35 évben még nem sikerült megfordulnom. Az autóját szerelő, jókedvűen borvirágos orrú úriembertől kértem koordinátákat. Majd szétesett a segítőkészségtől és csak mérsékelten vigyorgott, mikor elmesélte, hogy már hány eltévedt futót furikázott már vissza a láthatárról. Telefonját kölcsönadva riadóztattam kedvesemet, hogy ugyan hagyja a Parkerdőt és jöjjön át értem a város másik végére. A 20 perc múlva értem megérkező felmentő sereg autójának ajtaját "ha röhögni mersz, elválok" kedvességgel szabtam fel. Rendes pasi. Azóta titokba röhög rajtam. Én meg úgy csinálok, mintha nem venném észre. Viszont futni az erdőbe azóta egyedül nem engedett el. 

Hülyeségem oltárára született meg oldalam, amit egyben a Cewe - Csinálj mást, mint eddig kihívására szántam. Először "pakolósnak" indult, majd fantasy-féle lett belőle. Aztán addig feszített a mellkasom, míg kényszeresen rá nem nyaltam egy-két réteg textúrát, csak úgy megszokásból. 

A cewe kihívásnak még egyszer nekifutok. Most cél lesz a minimál.

Tepsi Kóla Felhasznátam: Marta van Eck: don Quiote, Wonderland, Love by Leemonca, Butterfly design: Breath of spring, Espirit Podré by Lady Papillon and Laurence D, Cajoline: Vintage Animals, Gear with wheels, Manue Design: small moments of happiness, tepsi: gilluindil.com, Idézetek: Egészséges erotika

Először terveztem hosszú körmondatokat, hogyan vezetem be a kép egymásnak játékon kapott oldalamat. Aztán meggondoltam magam. Fölöslegesen ragoznék én bármit is. Rita úgyis tudja, ha meg nem tudja, akkor érzi. Köszönöm Rita!!!!! 

Felhasznált elemek: Anna Aspnes

Merika játéka

Merika gyönyörű albummal ajándékozza meg azt a szerencsést, aki elnyeri Mr. Random kegyeit. Játékának feltételei itt!

Hajrá Én!

Barátságilag

Lehet alig éves, vagy már a 3. évtizedet tapossa. Az időtartam a sokadik tényező. Lényeg az ajtó, ami alapvetően csukva, vagy résnyire nyitva van. Vannak jó szavak és vannak még jobb tettek, amik azt ajtót feltárulásra bírják. És utána már bármi lehet. Lehet, hogy nem látjuk egymást sokáig, nem beszélünk sokáig, vagy félreértések, makacsságok során kényszerű hallgatásba burkolózunk, de nem számít. Mert az időtartam a sokadik tényező. Tudjuk hogy van egy közös, nyitott ajtónk valahol, ahová mindig visszatalálhatunk.

Privat room Felhasználtam: Butterfly Desing: Braeth of spring, Reprotage by Arthéa, Marta van Eck: Don Quiote, Diary Paper, Shadow House textúrák, kép: dark-pozadia.com