Icka drága beletenyerelt a festékes bödömbe. Aztán annyira belejött, hogy összekent minket is. Szóról szóra: megint kagyló effektusa volt az általam mélyen tisztelt hölgynek. Gyöngyöt izzadt... ha egyátalán megerőltető volt nekije csodát csinálni.
Békésen kívánkoztak fel az oldalra az elemek.
Meg kell mondjam: kicsit belecsaltam Milán önmegvalósításába. A zene- és táncimádó kölköt nagyzenekari fellépéshez képzeltem.
Milán és a Sopron OrchestraFelhasználtam: Doodle Design: Express yourself painting palette 01
A cím magyarázat: a fotók Soproni kirándulásunk alkalmával készültek. Szokásos helyzet: a gyerekem az általa kiszemelt 16 körüli nagyon csinos lánynak elkezdte tenni a kis fejét. Táncolt, énekelt, szemezett.
Az viszont nem csoda, ha valakinek ismerősen cseng a bejegyzésem címe. Ilyen néven a Kossuth Kiadó könyvsorozatának egyik darabja fut. Az öt világrész ember alkotta és természeti kincseit sorjázza. Akár az én noteszem is lehetne, melynek elejére, a "Hová akarnék, még ebbe a földi létembe eljutni" alcímet vésném fel kacska szép betűimmel.
Ha csak a főbb útirányokat, mondjuk országra szűkítve nézem is jelentős eséllyel pályázik a "most wanted"-ra Olaszország. Velence már pipa, Róma hatalmas rózsaszín karika, Toszkána.... Szóval Toszkána! Olvastam róla útikönyvet, regényt, láttam róla számtalan filmet, kívülről tudom például Firenze látványosságait, valószínűleg odatalálnék mindenhová abban a vadidegen városban.... és most jött, ami még nem volt, újabb lehetőség a spirázásomra: oldalt készíthettem a "Toszkánába akarok menni"-fílinget erősítvén Rucola Ildi most megjelent Tuscan Sun címet viselő felforgató erejű készletével.
Mit mondjak? Lányos zavaromba: cafatjáig faltam fel, atomjaira szedtem, rákattantam, azonosultam, alig bírtam betelni vele.
Egy valamit tudok: jövőre még nem, hadd szokja a gyermek elmeroggyant anyájának múzeum és városnéző temperamentumát hazai pályán, viszont két év múlva nem kérdés mi lesz a nyaralásunk úti célja. Addig még a teljes becsavarodásig csinálok hatszáz oldalt a Toszkán nappal és felépítem haditervemet. Még a férj meggyőzése is gallyra belefér: van 110 hetem.
Úti élmények híján a fantáziám kalandozott, egyszer egy wespás Rómeós (tudom, hogy Verona nem Toszkánában van, de adtam a művészi szabadságnak), meg csak úgy az olaszos életérzésnek, remélem "átjött." Csók!
Fool me!Felhasználtam: Rucola Design by Ildi Geist: Tuscan Sun, Zeffirelli féle Júlia a netről, idézet1: The Cardigans: Lovefull, Iédzet2: Shakespeare: Rómeo és Júlia
És egy kis irodalom, csak a gyönyörű fordítás kedvéért:
Romeo: Szentségtelen kézzel fogom ez áldott, Szentséges oltárt, ezt a lágy kacsót, De ajkam - e két piruló zarándok - Jóváteszi s bűnöm föloldja csók.
Júlia: Zarándok, a kezed mivégre bántod? Hisz jámbor áhítat volt az egész. A szent kezét is illeti zarándok, És csókolódzik akkor kézbe kéz."– Kosztolányi; I. felv. V.
The Italian job - Rucola Design by Ildi Geist: Tuscan Sun
Azt hittem addig volt valami a táskámba, míg Milán meg nem született. Tévedtem. A nyúldobásra kiválóan alkalmas méretű és súlyú tatyóim elbújhatnak szégyenükben a mostanság magam után huzigált nélkülözhetetlen ingó- és ingatlan vagyonunk láttán.
Váltás ruha, cipő, ivó, evő, kimosdató, játszódós, egészség- és közérzetjavítós eszközöket vonszolok nap, mint nap és akkor még nem tettem említést a gyerekről, kinek logisztikáztatása a fent említett állományon felül a legnagyobb problémát jelentheti. A számunka ideális méretű táskát elhibádzott szemléletük okán a gyártók csak több hetes utazgatásra gyártanak, repülőgép-, busz gyomrába, autó tetőcsomagtartójába komfortosat. Nem kell aggódni: gurulós bőröndnek kikiáltott babakocsink a megmentője megfáradt testemnek, aminek kormányára még a bevásárló cekker is pontosan odaillik. Igaz, ha jól megtömtem, körbe aggattam ijedt sikoltással jelzi, hogy a mennyiség körülbelül 10 kilóval haladja meg a gyárilag rája szánt optimálisat.
Milán míg alig tudott járni utált benne ülni és állandóan sétálni akart. Így közel a háromhoz egyre inkább vesz erőt rajta életkorára jellemző ólmos fáradtság. Egyre több alkalommal improvizálja futóbiciklizés kellős közepén fél órányira otthonunktól, hogy úgy elfáradt jártányi ereje sincs és hosszas rábeszélés, fenyegetés, könyörgés árán sem mutat hajlandóságot visszaülni a drótszamárra. Nos, aki már fázott rá hasonló történetre, nem kell ecsetelnem, hogy mit érzek akkor, mikor csatakos hátamon a biciklivel, vonszolom a megfáradt, tiltakozó gyereket és közben lelki szemeim előtt látom, hogyan verem véresre Myke Tysont.
Szóval így lukra futván a babakocsi még a lakótelepi csavargásainkra is jön velünk. Ha gyerek nem használta akkor csak hordári funkciójában, ingyen rabszolgaként.
100% haszonélvezője vagyok a mobilitásnak, - amit így majd a város közepén lakva, mindentől és számunkra mindenki fontostól max. fél óra tologatásra -, amit gurulós járművünk nyújt.
Valamit kényszerűen észrevettem. A babakocsi láthatatlansági pajzsként funkcionál, mögötte minden nő gyerekét tologató anyává válik és nem konstatálhat közérzet javító megnézegetéseket az ellenkező nemtől.
Vagyis mégis... A kivétel, ami erősíti a szabályt. A napokba jó kiállású vizuális orgazmusra lettem figyelmes, kit a napszemüvegem leple alól rendesen meg is szakértettem. Gyönyörű emberpéldány volt. Ha láttatok hasonlót, most biztos egyetértően bólogattok. Legnagyobb meglepetésemre visszacsillagászott.
A mostanság szokatlan eseménytől olyan zavarba jöttem, hogy kis híján áttoltam a babakocsit az előttem kerekező Milánon.
Milinek persze semmi baja, én meg reménykedem, hogy az elkövetkezendő hatvan évben nem ez lesz az utolsó ilyen jellegű hangulatfokozó.
A gurulós bőröndFelhasználtam: Rucola Design: Our house
Időben kész bejegyzésemhez rosszul állítottam be az időzítőt, így mily meglepő, de nem jelent meg. Most észre is vettem. Jobb később, mint soha. Legyen most a később... és bocsi Timo. A meg nem jelenthez kapcsolódó gondolatmenetemet is aktualizálni kellene... Aktualizáltam. Kitöröltem. Nézzétek el nekem, hogy agyban lepke vagyok!
Kihasználom az alkalmat, hogy megreklámozzam Timo másik újdonatát is!
Szóval jöjjenek első körben a Timo utánozhatatlan ecsetkezelésének bizonyítékai:
Egyetlen barátságos közeledésem volt ezidáig az ATC-vel, méghozzá a cewe egyik január közepi kihívásának alkalmából: névjegyet készítettem.
Felhasználtam: Grandmas Quit Blog Train: Angel town, A-liya, Cajolie: I love Paris, Modern Love: Twisted summertime design, Color my world: Pissotina Design, Meg a gyönyörséges Shadow House textúrák
Idézet a cewére írt szövegboxomból:Zabos voltam a kihívásra, mert nagyon nehezen született meg az oldalam. Aztán ez lett belőle. A szakmám egész egyedi, de mostanában főállásban érdeklődöm: Lesz pisi? Hol van az ivópoharad? Hol a kulcsom? Hol a józan eszem? Hol hagytam el a mellemet.... stb.
Most Rucola Designek köszönhetően az ATC-vel kapcsolatunk újabb fázisba lépett és jelentem szerelmes vagyok. Első látásra belezúgtam Ildi gyönyörű Playa névre keresztelt ATC háttereibe. Azt érzetem, hogy annyira csodásak, bármit is tennék hozzá, csak rontana rajtuk.
Aztán harapódzott a rögeszme, elkapott a buldog effektus. Főleg, mikor láttam, hogy kedves CT társaknál első próbálkozásra milyen agyelhagyások születtek. Alapos voltam, szigorúan tudományos alapokra helyeztem a közeledést. Végig jártam sok ATC-s forumot, szakértettem Ildi megjelenéseit, nyitogattam arra, hogyan is csinálják a nagyok.
Volt tanács is: az a szabály, hogy nincs szabály. Rugaszkodás, digikollázs bármily fazonban, nem kell, hogy szép legyen, nem kell, hogy harmonikus legyen, fantázia kizavar a szabadba, lazulás.
Ez így könnyednek hangzik, de rájöttem, hogy a szabályok őrült jók. Nemcsak azért, mert van mihez igazodni, hanem sokkal inkább azért, hogy a tudjam, mint kell felrugdosni.
A lendület addig vitt, hogy egy óvatlan pillanatban megtaláltam magam az ATC-ben. És elégedett kártyát produkáltam.
Cewés web-scrappen, amikor csak lehet nyomulok. Elégszer nyafogtam már: nehezen viselem a korlátokat. Ott meg van szabva, hogy mit kell felpakolnom az oldalra és mennyi idő alatt. Satuban a fejem sokszor: tök üres oldalon tologatom a fotókat. Sokszor csak röhögök azon, ami kikerül a kezem közül. Magam magamnak szigorú kritikusa. Nem tudom figyeltétek nem nagyon publikálgatom itt a blogomon.
Miért? Mert például ilyenek:
A heti cewén Krissz ismételten gondunkat viselte. Kitalálta, hogy fél óra alatt kellene alkotni. 7 perccel túlléptem a szintidőt. Fogjuk a bazira belassult gépemre - nem mindent a C-n kellene tárolnom, megoldottam, töröltem csomó mindent, úgyhogy a fenti fotóhoz most meg nem tudom mondani milyen készleteket, izékéket használtam -, meg jó szokásomhoz híven az áttekinthető maszlagomba kerestem, kerestem, kerestem. Nem találtam. Stornóztam. Mindegy.
Most szerénytelenül mondom, hogy a másfél órás próbálkozásaimhoz képest ez maga lett a fantázia! Boldog vagyok, meg büszke! Oszt mutatom:
A királyfi, a királykisasszony és a bolondFelhasználtam: Csomó lélegzetelállító Rucolát: Circus Maximus, ATC-s: Tornworn elements, ATCS: lepidoptera elements
Vaduló fantáziámmal úgy képzelem, mindennek van külön bejáratú, amolyan ökonomikus istenkéje, védőszentje. Csapongok a szívemnek kedves figurák között, csomó átmenettel jóságos tekintetű, szelíd arcú Jézustól, a piknikus alkatú, széles mosolyú Buddháig. Mivel nagyon közel áll hozzám a görög Mitológia hobbimat megóvandó kitaláltam Scrafóbiát, aki kicsit Aphrodité, kicsit Kriké, de leginkább Pallasz Athéné.
Egy olyan lelazult Pallasz Atthéné: piros dorgóval és laptoppal a hóna alatt.
Lassan 1 éve élvezem a scrap adta örömöket, be kell, hogy valljam az elején nem igazán értettem, hogy miért is jelentkeznek a többiek CT-zni és miért is kell olyan bazira örülni, ha beválogatnak egy csapatba. Több mint való azért nem, mert azzal voltam elfoglalva, hogyan indítsak el egy action-t probléma nélkül és hogyan bírok egy figurát normálisan kivágni a háttérből. (ezzel még most is el kéne legyek foglalva)
Most már értem és érzem mit jelent egy tervező bizalma, mit jelent elsőként hozzányúlni és oldalt fabrikálni valaki dédelgetett darabkáiból.
Szóval mesterségem istennője nemcsak lenézett rám az elmúlt héten, hanem meghívott két kör pál'-ra. Ittunk is tisztességgel Kovaxka Rucola Bormustár Ildi tiszteletére.
Vettem a bátorságot és arcoskodtam egyet a kollázsok királynőjénél. Mindkét verzére volt forgatókönyvem: ha azt mondja nem, hogyan akarom megélni a kudarcomat és természetesen az igent is előre kitaláltam.
Aztán amikor azt mondta van helyem a csapatában értettem meg, hogy mennyire kikattantam volna forgatókönyv ide-oda, ha nemet mond.
Ha azt mondom: tomboltam örömömben, akkor finoman árnyalom az itthon történteket. Kicsi fiam hozzászokott már anyakija nyomott agyához, de most komoly kétségeket láttam fejlődésben lévő szervezet tekintetében az elmebeli állapotomat illetően. Az első hivatalos CT oldalaim készítése közben lélekben cukaharákat ugráltam nyújtott testtel, 360 fokos fordulattal a hosszanti tengelyem körül, kicsit spékelve előre-hátra-zsugorszaltós félcsavarokkal.
Szóval jöjjön a tenger Kovaxkától, Rucola Designs-től az enyém interpretálásomban.
A csuda - állam a padlón és nincs szerszámom felszedni - Seashore Sentiment Page Set megvásárolható az SBE-n.
Elsőként: már megint gyönyörködtem József Attilában. A Szeretők lázadása sok igazságával, gyönyörű zenéivel az egyik kedvencem, és Ágnes talált hozzá dallamot.
Szeretők lázadása Felhasználtam: Rucola Designs: Seashore SentimeFnt, hold: Oriflame for men.freeblog.com, József Attila: Szeretők lázadása
Oldalamon eldugtam Rovinjt. Álomnyaralás volt: még édes kettes, egy klassz kéz a kézben iccaka csomó fetrengős röhögéssel, ahogy a szegény kis zsebfényképezőgépünkkel próbáltuk haza hozni a tengeres, lemenő nap festette sötétséget.
És még egy a megunhatatlan Rucolából:
Dolce Vita Felhasználtam: Rucola Designs: Seashore sentiment, Anita Ekberg fotó a Fellini: Dolce Vita, mandiner.hu
