Szeretem a sárgát, a pillangókat, de legeslegjobban szeretem Beet. Megkésve, ámde törve nem számolhatok be arról a hírről - amit bizonyára már mindenki tud - hogy komfortos polcocskát rendezett be magának a ZigZag Scrapnél. Kívánom drága Szilvi, hogy találd meg náluk a számításodat!
A csaj annyira jója, amit tesz-vesz annyira izgatólag hat az érzékszervekre, hogy már lassan korhatáros lesz! Az új készletében minden megvan, amitől Bee olyan zseniális. Rajzolt fantasztikus elemek, gyönyörű cirádák, féktelen lazaság, sehol egy görcs!
A hétvégén megünnepeltük anyum 60. szülinapját. Egyszerre volt felemelő, vidám, felszabadult, megható és végtelenül szomorú is. Nagyot készültünk: volt malomkeréknyi virág, 60-as torta, tűzijáték, étterem, Mili rajzolt (betegsége miatt sajnos ő nem tudott velünk lenni)
Csináltam anyunak egy albumot. Kalandos úton kerültek hozzám a fotói. Lényegében már jó ideje lopkodom őket, de a legfontosabb képek túlságosan szem előtt voltak, hogy ne tűnjön fel a hiányuk. Ezért a húsvéti ünnepség alkalmával segítő tettestársak szigorú elterelése mellett hajtottam végre szélhámoskodásomat.
Életem egyik legmegpróbálóbb feladatát hajtottam végre.. Lényegében annyira megviselt, hogy végig sírtam az albumkészítést. Rájöttem, hogy nem szándékosan, hanem tudat alatt kerülöm évek óta a régi családi fotók kézbevételét. Most viszont nem csak kézbe vettem, hanem órákon keresztül simogattam.
Előtte is sokszor, de Milán születése óta nincs olyan hét, hogy ne jutna eszembe milyen jó lenne, ha apa velünk lenne. 10 év alatt 600 fontos, kevésbé fontos, és lényegtelen pillanatban hívhattam volna fel, vagy ülhettem volna mellé. Így csak bízhatok éteri figyelmében és abba, hogy a közelsége, szeretete az elmúlással se tűnt el. Apa, csak itt mondhatom el neked! Anyu 60 éves lett! Segítettél volna fotókat lopkodni, ettünk volna nagy kanállal, szeltétek volna a tortát, most meg mehetnétek az ajándék útra.
Nagyon önző vagyok, ha azt kérem, hogy anyu maradjon közöttünk még 30 évig, soha kevesebb erőben, egészségben, szellemben, mert nem tudom mire leszek kész arra, hogy végképp egyedül maradjak?!
.
.
.
"Lassan 10 éve minden boldogságban cseppnyi szomorúság... nekem hinnem kell a mennyországban, mert az nem lehet, hogy az apu ne lássa milyen fantasztikus kölyök az unokája."
Ps: Köszi Margó a gyönyörű inspriációs versért soha jobbkor nem olvashattam volna nálad, kedvenc designereimnek a csudi készletekért: Rucola Designs by Ildi Geist, BeeDeesigns, Raspberry Road Designs, Choubinette Frenc Designs, Delph, Kimeric Kreations, NLD Designs. És Katona Klárinak a daláért, hogy egyszer volt...
A nap vöröslő korongja elindult az ég felé. Szépen indul. Olyan náthás vagyok, hogy alig látok ki a fejemből. Sacc per kábé egy hete. A szerelvényen fertőző betegek és hozzátartozóik nem tartózkodhatnak! Igérem csak a sínek mellett kóricálok.
Bee-Szilvi rádumált - hálásan köszönöm! - le ne maradják már erről se! Gondoltam időbe neki állok. Az első ecsetvonások meg is történetek már egy jó hónapja. Utána jó darabig semmi. Csak a hullaszag. Amikor már kegyetlenül rámérett, akkor álltam neki. Olyan is lett. Kicsit szedett-vedett, és ahogy az előkéket elnézegetem, mintha nem is ugyanaz szórta volna bele a papírokat, aki az elemeket gyártotta.... Nembaj lányok! Nem a győzelem, a részvétel, hanem a fontos. (Besenyő Pista bácsi)
Ha sírva keresgélnéd a nagy kavarodásban az elveszettnek hitt helyjegyet, ITT akár infomálódhatsz is! If you have problem any blog, you can find HERE the complet blogtrain list!
Kováxka Ildi úgy ajánlotta Equinox - Napéjegyenlőséget megszólító készletét, hogy álmodozóknak kötelező darab! Én szívből ajánlanám a földhözragadtaknak is! Mert olyan helyre repítheti e cím bitorlóit, hogy vissza se akarnak jönni!
Hol máshol lehetne megvásárolni, mint az Devianton! Vigyázzátok, élvezzétek!
Királynő és a katona - felhasználtam: Rucola Designs by Ildi Geist: Equinox
Suzanne Vega : The Queen and the Soldier.
/ A királynő és a katona./
Jött a katona kopogott,
s a Királyné ajtót nyitott.
A legény így szólt:Önért többé nem harcolok!
A fenség tudta,látta már az ifjút ezelőtt
beengedte nem is kérte őt.
A legény így szólt fennhangon,
várad láttam fenn a dombon
s azon tűnődtem vajon ki ez az asszony
kiért másokat kell gyilkolnom.
Holnap indulok és ön teszi amit tesz
de először megkérdem önt: miért mindez?
A hosszú keskeny hallból vörös posztós szobák nyílnak
s miközben őt megkéri üljön le
a királynő feje ékét sosem venné le.
Így szól a baka:látom fenség mily fiatal
de közben azt is látom,
több a vesztett csata mint fényes diadal.
A megérzésem azt súgja,
hogy mindez csak örömét szolgálja.
Megmondaná fenség
hogy mindez miért?
Az ifjú királyné szúrós szemmel nézett reá
Nem érted ezt, mondta ő s meg se próbáld.
Arca gyermeki maradt s úgy érezte
szinte sírva fakad.
Eztán szólni nem bírt,szinte elnémult.
Végül aztán így szólt:
Lenyeltem egy égő titkos fonalat
Mely felsértette torkomat.
Gyakran vérzik, mondta
de a katonát meg nem hatotta.
Keze fejét a fenséges főre tette
lenyomta őt, feje szinte a földet érte.
Most mondd mily éhes vagy s mennyire gyönge
Hogy itt magadban élsz szinte rejtőzködve.
De én többé nem menetelek
Harcmezőkre el nem megyek.
Az ablak elé vitte őt
Hogy lássa az aranyló napsugarat
a szürke égbolt alatt.
Mondanivalója rengeteg volt
megszólalni mégsem tudott.
Megrémült az arctól amit látva
elfordult tőle, tekintetét nem állta.
A legény erre így szólt: Élni csak becsülettel
elnyerni csak azt mit ember megérdemel.
Adni annyit amennyi embertől kitelhet
Szeretni egy ifjú nőt amíg lehet.
Szeretni a nőt akit kiismerni nem lehet
Fenség, az ön tettei számomra ismeretlenek.
A korona leesett a földre
s azt gondolta ezzel mindennek vége.
Csak állt ott szégyenében
Szíve összetörve
Ki vezette az ifjút a lépcsőig kísérte.
Kérte várja meg őt
Csak adjon gondolkodni való időt.
A távolból hallani a parancsszót
mit a királynő gyakorolt
A regrutát megölték aki még mindig várja őt
A nőt aki inkább a különös magányt választotta
Csak a csata meg ne álljon őmiatta.
Milihez megjött szombaton apa-anya nyuszi. (Muszáj előrehozott esemény tartanunk, a kronológiától amúgy is zavarodott gyereknek, mivel az ünnepeket sose itthon töltjük, hanem a családban vándorolva, és igényünk van a szűk familiáris ünnepkedésre is.) Hónapok óta téma a nagyfiús bicikli. Még jóval az aktualitása előtt mesélte a színét, extráit, kezelési útmutatóját. Először az erkélyre gondoltuk a fészekrakást, csak az özönvíz szerű esőzés, valamit a bazi hideg áthúzta számításainkat. Így a szoba egyik sarka lett kijelölve a piros szeműnek. Még kómában volt a gyerek ébredés után, de már keresett.Aztán talált. Először csak a kezét csapta össze. Segítségemmel kirángattuk a sarokból és faltól-falig elkezdett kerekezni vele, miután akadálymentesítettük a lakást. Az első próbálkozás még a sportáruházba kudarca fulladt, mivel szétidegelte magát a pedál-használaton. Most viszont zökkenőmentesre vette a figurát és tekerésügyileg csillagos ötöst produkált. Mintha nem is ő lett volna az, aki lekiabált a biciklit és mindenféle kacatnak elmondta a kerpabótba, hogy mi az ha ő hátra fele akar tekerni, akkor befékez.
Nagyon megkönnyebbültünk mindhárman, hogy a nem szakszerű használatból, valamint a türelmetlenségből fakadó elégedetlenség okafogyott. Milánba annyira elharapódzott az örömködés, hogy minden körnél leugrott a bicajról, puszilta, ölelte, körbeugrálta, tapsolta, kacagott. És természetesen a könnyekig meghatott bennünket. Ahogy az eső vad csapkolódásból szemerkélésre váltott kerestünk egy viszonylag száraz helyet és ott teszteltük tovább a drótszamarat.
A hétvégénk lényegében erről szólt. Minden másodpercet ki kellet, hogy használjunk a kerékpározásra. Már úgy megy vele, hogy visszasírom a futóbiciklit.
És ha már egy színvonalas mellé NEM yúlásnál tartok, akkor nincs más hátra mint előre, bemutatnám ékes szóval dícsérve Ildi nyúlait. Tündérbogarak, én mást nem is fogok használni a húsvéti képek feldolgozásánál. Benne van a számításod! Egyszerűen, mondjad már, über király!
Örömködjünk együtt, mutizom a Ducking Monday-t, amit megvásárolhatsz a Deviantscrapen!Duskálni valóan pazar alkotásról beszélünk, amiben fellelhető 18 meg még 2 papír, 8 atc háttér, 102 elem, 4x12 word art)
Már előképileg is borzonga:
És amit én csináltam belőle, az még kicsit nem nyuszis, csak hangolódós: Ha lenne egy kis sonkánk, csinálhatnánk egy kis sonkás-tojást, ha lenne egy kis tojásunk. (ismeretlen szerző tollából)
Pár tojás - felhasználtam: Rucola Designs by Ildi Geist: Ducking Monday
A bennem lakozó kuruc vér minden protokollt felrúgatott velem. Szinte mindenből kiszálltam egy időre - természetesen amiből csak lehetett, mert Milánt meg a férjemet még se akaszthattam szögre - minden máskor fontos hétköznapi karcolgatások eltűntek egy időre.
Volt, hogy volt oka, hogy nem blogolok, nem srappelek, volt, hogy nem.
A lelkem vándor üzemmódba kapcsolt és valahogy nagyon befelé figyeltem az elmúlt hetekbe. Nevezzük önvizsgálatnak, vagy biológiámra tervezett lovas csillagtúrának.
Már most tudom, hogy abból, amit találtam, abból amit érzek építkezni fogok és ezúttal nem kis mézeskalács házikót, hanem valami sokkal grandiózusabbat. Legyen mondjuk egy függőhíd, ami összeköt. Engem magammal.
A változásom nem egy elhatározás, nem egy terv, csak egy mozzanat. Pontosabban sok apró gondolat egy tömbbé feszülése. Mivel nem dologi a szándék, ezért csak remélem, hogy előbb utóbb látszódni fog valahol. Ott lesz majd az oldalaimon, cselekedeteimen, világgá gépelt szavaimon.
Szeretnék újra mindent tisztán látni: visszatükröződő játszi fényén megint látszani.
És mivel véletlenek nincsenek, mi nyaralt jobb sorsára várva a gépem kupis mappájába? Nagyon régen készítettem egy oldalt. Nem lett egy nagy veretés technikailag, vizuálba se, biztos csináltam már ezer jobbat.
Valahogy soha nem blogoltam sehová. Talán mert akkor is terápia volt és csak azért az egyetlen eszembe jutó mondatért készült el, ami ma se lett kevésbé igaz.
Karszék az arcomba. (ne haragudjatok, de fogalmam sincs mit használtam fel hozzá, egy ömlesztett mappába volt belefelejtve)
Mindig is szívem közepei voltak, de most tényleg az én ruhám Ildi új készlete!
Milán mostanában rengeteget beteg. Olyan szinten elgyengült az immunja, hogy a múlt héten már tüdőgyulladásra szedte a bazi adag antibiotikumot. (Őrült napokon vagyunk túl, bazi magas lázzal, sok könnyel) Hála az égnek már gyógyult, de most két hétig az ovi környékére se engedhetem, mert szinte biztos, hogy a legkisebb baci is ágynak döntené újra. Március közepéig egymást fogjuk boldogítani. Így kicsit nosztalgiázhatunk.... Témában eddig sem volt hiányom, de Mil tutira gondoskodni fog az utánpótlásról.
Pontosan tudtam, miről akarok oldalt készíteni... Nem akarom túl ideologizálni, mindenki fantáziájára bízom ki mit lát bele. Tőlem akár egy országos influenza járványt is.... :)
"Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy nagyon beteg ország. Aztán megérkezett a legkisebb királyfi és jól meggyógyította...."
Had menjen! - Felhasználtam: Rucola Designs by Ildi Geist: Death of the Microbes! Dalszöveg: Most múlik pontosan (Quimby - Kiss Tibitől), fordítás: phiadongtay)
Ide tévedő nem hazánkfiainak az egész, hogy értsék:
It is just going by
I just let it go
It should run out of me
I thought this is the only one
But you are not at right place here
You does not suit me
It is lightning, thundering
This should be really love
I see to flit away
A bird high above me
Barbed wire around his empty heart
A stalk of straw in his bill
I am swinging myself
While hi is perching on an apple tree
In Gods garden
and inhaling applecider
I would like to gallop with you in the night
On the pied indian-horse of my dreams
There is a shamans heart trembling in the kitchen-knife
Dirt and swamp below my feet.
Since then I see him always and everywhere
I am staring into the space
My home is stony-hell
Broken heaven-splinter
Distorted fluid mirror
Sparkling in gleam of fireflies.
