Amikor én még kislány voltam....

Apu meg Anyu közös élete a 70-es évek általános makettje szerint indult. Házasságkötésük után kuporgatás a nagy álomra a közös otthonra és a szent cél érdekében minden kényelmetlenség vállalása: gyakorló túlélési technikák egy szivárványszínű mikrotársadalomban anyu szüleinél. Oké, hogy falun sok a szénaboglya, de foganásom körülményeit enyhe titok lengi körül, mert a valóság-showkban nincs annyi kamera, ahányad magukkal ők aludtak egy szobába: a mama, papa, anyu öccse, Mátyás papa (dédnagyanyám második férje), mama nővére, meg hát a szüleim.

Amikor megszülettem csillag volt az égen... A vaságyastól 40 kilós anyám megevett 3 kg friss ropogós cseresznyét és ezt öblített le saját bevallása szerint egy lavór paprikáscsirkés nokedlivel, na meg egy fél üveg sörrel. Szűk lett bent, jöttem, kicsit korábban, mint kellett volna, de nagy fiestára, mert a családban első képviselője lettem a következő generációnak.

A surányi lakosként eltöltött 10 hónapom anekdótái az egyértelmű tömjénezésről, szentté avatásomról szóltak, mert ugye nálamnál gyönyörűbb, kedvesebb, viccesebb, okosabb újszülött, csecsemő nem sok jött a világra. Anyu arról regélt, hogy a viszintesen megélt óráim száma igencsak csekélyre sikeredtek, valaki mindig a karjában tartott, ha nem a nagyszüleim, akkor valamelyik fél-falu-rokon, ha nem anyu öccse, akkor valamelyik haverja sétált velem fel alá a kertben, vagy Surány-cityben.

A nagyszüleimnek a nyulak voltak a csirkék, leadásra tartottak rengeteget. A mama képes volt arra, hogy a nyúl-rekreációból visszajővén, úszva az ájjerba  hófehérbe öltöztetteten kikapjon a kiságyból és jól megdögönyözzön, anyám legnagyobb örömére. Édes lápi boszorkány adott a flor-klórnak a babakocsimba pillantó virágarcú szomszédasszonytól fennhangon órákig visítottam, magától értedődő módon vette le rólam a rontást: körbenyalt(!), háromszor a feje fölé emelt és tükörbe maga-magának megmutatva simította el az égi problémákat, földi módon.

A papa, akire sajnos nem nagyon emlékszem, mert 5 éves sem voltam, mikor elment örökre, fennhangon hirdette bárminemű atrocitásnál, mellyel a szüleim korai kilengésemet korrigálni próbálták: "Ne bántsátok, mert a világ esze lesz!" - Papa, én tényleg igyekeztem, hogy ne trafálj nagyon mellé. Mit mondjak: Nem rajtam múlott, hogy így sikerült! :)

10 hónap alatt körvonalazódott bennük, ha elszúrjuk, szúrjuk el magunk miatt: értették ezt egész életrükre: sajátjukra, enyémre és albérletbe költöztek Szombathelyre.

Nem kellett sokat várni, hogy kiutalják 78. nyarán a 49 m2-es full-összkomfort csodát, ami a sokadmagukkal megosztott szoba és az albérlet silány valósága után egy főúri kastély minden kényelmét tartogatta számukra.

Beköltöztek, dupláztak: megérkezett öcsi.

Na innen legyen majd egy következő történet....

Cewe kihívás: újság a születésünk évéből. Egy elég speciális kiadványt álmodtam magamnak: illegális ezo-újság a múltból a jövőnek.

Csakrazértis
Felhasználtam: Christie, Nostredamus, Atlantisz kép netről, Kitty Design: Miss you on the morning, Vera Lim: Be minde sampler, One little bird: Conversation piece no4., Cinzia Desing: Dates Docu today, Michelle Coleman: Alpha
Alapnak a Nők lapja tartalomjegyzéskének tematikáját vettem