A futottak még kategória ezúttal én vagyok. És most szó szerint. Néha az eszméletlen szórakozottságot sugallja a halmazállapotom, máskor egész egyszerűen csak hülye vagyok. Úgy mint például pénteken, mikor magamat szórakoztatva elindultam a sportolni. Környékünkön népszerű futó útvonal - több nyomtávval, kisebb-nagyobb sikerekkel kecsegtető kilométer-falással - indul a Parkerdei-büfétől. Csodaszép az erdő minden zajával, alig hallható mp4 a fülbe, hogy még inkább motivált legyek. Férj, meg gyerek meg megvárnak a büfé melletti játszótéren.
Irány a gazellizmus: kellő bemelegítés után a tettek mezeje. Már a ráhangoló mozgolódásom alatt is az agyam teljesen máshol járt. Jobbra kanyar helyett, ösztönből - mert abból baj nem lehetett - nyílegyenesen befutottam az erdőbe. Valahol az elmém perifériáján beazonosítottam a kék-fehér jelzést a fákon, a belső GPS ösztönösen bekapcsolt és figyeltem is okosan.
A kicsi köröm durván egy kilométernyi inszakasztó emelkedő után átvált a juti-falatba: enyhén lejteni kezd, izmosítva az elhatározást, hogy végig tudok szökellni simán két, vagy, négy, vagy ezer kilométert. Egy idő után az tűnt fel, hogy még mindig felfelé futok. Aztán csak az, hogy még mindig futok. Tempós sétába váltottam át és próbáltam kitalálni, hogy időben hol tarthatok. Gondoltam: mindjárt kiérek. Futok tovább. És csak futottam, meg futottam, meg futottam.
A következő kanyarban kezdett nagyon gyanússá válni a jelzés. Jobban megfigyelvén elhatalmasodott rajtam a pánik, mert a frankón göcsörtös fatörzsön az országos kék-túra útvonal jelzése égett bele a retinámba. Kis töprengés után természetesen megint rosszul döntöttem, mert ahelyett, hogy visszafordultam volna, csak mentem, mentem tovább. A mobilom jó helyen volt, természetesen az autóba, de ha nálam lett volna is mit mondok a férjnek? Állj csatársorba Milivel és fésüljétek át utánam az erdőt? Vagy itt állok, könnyen megtalálsz, balról van 110 bükk, némi csalit, biztos ide találsz, mert egy mókus is figyel.... Szóval felváltva mentem és futottam egyre kisebb reménnyel, hogy valaha is kiérek. Már pergettem az életemet, meg elképzeltem magam Egerbe a Minaret tövébe, enyhén csatakos macicuccosba a lelkes japcsi túristák között... Aztán jött egy tisztás. Reménykedve kinéztem és fölröhögtem, amikor megláttam a mediterrán típusú gyönyörséges lakótömböt. Két dologban tutira biztos voltam. 1., Nem a már 80-as években is divatjamúlt Parkerdei büfénél vagyok. 2., Az emberi civilizációt mégsem hagytam a hátam mögött.
Eszembe jutott a sztori, mikor szintén parkerdei futkosás alkalmával a közelben sátrat vert cirkuszosok tevéiket legeltették az erdő szélen. Pali haver szeme büszkén csillant a sivatag hajója láttán: "Vazze, ugye milyen messzire futottunk?!"
Kiérve az erdőből egy olyan utcában találtam magam, ahol az elmúlt 35 évben még nem sikerült megfordulnom. Az autóját szerelő, jókedvűen borvirágos orrú úriembertől kértem koordinátákat. Majd szétesett a segítőkészségtől és csak mérsékelten vigyorgott, mikor elmesélte, hogy már hány eltévedt futót furikázott már vissza a láthatárról. Telefonját kölcsönadva riadóztattam kedvesemet, hogy ugyan hagyja a Parkerdőt és jöjjön át értem a város másik végére. A 20 perc múlva értem megérkező felmentő sereg autójának ajtaját "ha röhögni mersz, elválok" kedvességgel szabtam fel. Rendes pasi. Azóta titokba röhög rajtam. Én meg úgy csinálok, mintha nem venném észre. Viszont futni az erdőbe azóta egyedül nem engedett el.
Hülyeségem oltárára született meg oldalam, amit egyben a Cewe - Csinálj mást, mint eddig kihívására szántam. Először "pakolósnak" indult, majd fantasy-féle lett belőle. Aztán addig feszített a mellkasom, míg kényszeresen rá nem nyaltam egy-két réteg textúrát, csak úgy megszokásból.
A cewe kihívásnak még egyszer nekifutok. Most cél lesz a minimál.
 |
| Tepsi Kóla Felhasznátam: Marta van Eck: don Quiote, Wonderland, Love by Leemonca, Butterfly design: Breath of spring, Espirit Podré by Lady Papillon and Laurence D, Cajoline: Vintage Animals, Gear with wheels, Manue Design: small moments of happiness, tepsi: gilluindil.com, Idézetek: Egészséges erotika |
|
|
|
|
Először terveztem hosszú körmondatokat, hogyan vezetem be a kép egymásnak játékon kapott oldalamat. Aztán meggondoltam magam. Fölöslegesen ragoznék én bármit is. Rita úgyis tudja, ha meg nem tudja, akkor érzi. Köszönöm Rita!!!!!
 |
| Felhasznált elemek: Anna Aspnes |
