Vasárnap Milán és mondhatom a család nagy kedvencén voltunk, tombolásra készen és lelkesen néztük (volna) az Alma-együttest, ha kicsúr fiam a 4. szám közepénél azt nem gondolja, hogy haza akar menni. Csak az előtérig jutottunk, ott viszont halál lelkesen pakolta a kavicsokat a virágtartók "száraz" szökőkútjába. Mindezt 3500 Ft-ért. Néha megrázta a fenekét a kiszűrődő zenére és közölte, hogy Gábor bácsi (Budai Gábor a zenekar frontembere) szomorú, mert ő kijött. A férjemmel csak vihogtunk. Végülis vasárnap van, együtt a család.
Ha elkezdek okoskodni és a miérteket kutatom, akkor juthatok arra, hogy egyrészről gyerek (nemcsak az enyém, hanem remélem általánosságban bárkié) nem a kiszámíthatóság mintapéldája.
Másodsorban mindig azon dühöngök, hogy fatornyos kis falunkban - ami ugye megyeszékhely - nincs egy olyan intézmény, ahol igazán jó gyerekkoncerteket lehetne tartani. Mivel a kultúra fellegvárának terme színi- és egyéb előadásokra készült nincs igazán lehetősége a kis manóknak, hogy felállva, nyüzsögve adjanak teret rajongásuknak. Milán meg egyátalán nem az a fajta, akik végigül láblógatva, passzívan egy órát.
A világtakarékosságnak, válságnak, vagy az intézmény anyagi helyzetének betudhatóan a nézőtéren eloltották a lámpákat és csak halovány a lépcsőkre irányuló vészfényeket hagyták bekapcsolva. A gyereket hiába vittem ki a lépcsőkhöz, hogy gyere, akkor itt most játszunk egyet és közben hallgatjuk a zenét, inkább kimenekült a világos folyosóra.
Szóval a következtetéseket levontunk, a tanulságot eltettük holnapra.
A bizonyíték pedig, hogy a gyerek igenis szereti az almákat, itt lészen:
Szíves elnézést az operatőri munkáért, a férjem hangjáért, és a kupiért a gyerek körül :)
Az öcsikém talán nem jár erre és nem leplezem le magam, de ütöttem két legyet egy csapásra. Éppen angyalhajú Benedek képét készültem karácsonyosítani ajándék gyanánt, amikor észrevételeztem scrap-barkács társunk szrJuditnak Lories-játékos felhívását. Nagyon sikeredett felhívnia! Röpültem rá a freebire és rekordot döntöttem az oldal összeállításával. Édes a készlet, édes Judit a nyereményjátékkal (15 dolcsi Lorie-nál, hm, finom), meg még az öcsiéknek is megvan a személyre szabott ajándék. (remélem, hogy még lesz időm keretet barkácsolni hozzá) Most már csak Fortunának ugrálnék finoman és nőiesen, hogy: itten vagyok, hova tovább!!!
 |
A kisbaba első karácsonya Felhasználtam: Lorie Davison: Santa brings goodies. |
wáááááá! jelentem három gyermekemet nem lehet levakarni a monitorról: méééégegyszer anya, cuki milááánt!!! Behalok, ahogy a mikrofont kezeli!!!
VálaszTörlés(neked hogy sikerült ekkora videót feltölteni? De tényleg? Nekem a blogger lehal simán)
Az ajándék is klafa, én nem keretet csinálnék neki, hanem egy üres füzet elejére ragasztanám, aztán szépn pakolják tele fotókkal, ajándéklistával, amiket kapott, a csomagolópapírok darabkáival, stb, stb. HM?
Tiszta anyja ez a gyerek, annyira jó fej!!!!!!!!!!!!! Hatodszorra nézem végig, és „még még cuki Milánt” nézem még mindig! Imádom!
VálaszTörlésNem volt kidobott pénz a jegy ára, nyugi. Bosszantó ugyan, de csöppnyi ízelítő a jövőre nézve, hogy sokszor nem esik egybe a Te számításod a gyerekedével. A határozott személyiségek csatája jó kis játék! Hajrá! (bocs de én Milánnak drukkolok)
.. én is beálltam a Milánnak drukkolok sorába! Talán már azért Ti is tudjátok, hogy "kire ütött ez a gyerek":-) ... és különben is jó hangja van az Apukának, Te pedig ügyes videós, mert végig láthattam Milánt, akinek magam is imádója vagyok:-))))
VálaszTörlésA történet és a videó is nagyon édes!!!!
VálaszTörlésAz oldaladhoz remélem találtál keretet és azóta nagy sikert aratott! Szerintem tündéri lett!
Isteni a videó, és milyen jó minőségű!!! Imádom! Az oldaladat nem kevésbé, tündéri lett, nagyon drukkolok meked is, köszönöm, hogy játszottál velem!
VálaszTörlés