Szükség törvénye, hogy szeressük egymást gyerekek....

Még nem meséltem a hétvégémet... Szétuntatlak benneteket:
A gömbérzékem enyhén hiányos. A kidobóban se én voltam a sztár az általánosba. A kicsiny fiam édes bucka feje pont a tenyerembe való, minden más ki akar potyogni belőle. 

3....-dik (szabadon választott) szülinapját ünneplő férjem és drága egerszegi barátaink kitalálták, hogy tekézzünk hétvégén. Utoljára Milán születése előtt vettem részt hasonló jellegű tömegsportban. 

Mondtam, hogy minimum két órára pályát bérelni! Mert majd 20 perc lesz, hogy elmélyülten tanulmányozom a szórakoztatásomra hivatott eszközt, majd a célzást elősegítendő nagy mennyiségű "vizet" veszek magamhoz. Röpke 1 órás pályához szoktatás után már jöhet is az önfeledt játék. 

Víz ide, vagy oda, meglepődtem milyen jó vagyok. Most nem azért, de ment mint az ágyba... alvás.

Igaz a csuklómatat egyre kevéssé éreztem és mivel utánunk senkinek nem kellett a pálya: szépen bele is húztunk. A semmiből több, mint 3 órás sportolás kerekedett. 

Utána még arra is rávettek, hogy biliárdozzak. Ott is gömböly ugyi, kisebb is mint a testvérkéje.... 

Zöld posztó mellé teremtettem egy idő után persze az is sokat segített, amikor a dákót kezdtem nem úgy tartani, mint egy redikült és a féktelen szórakozást kihasználva hirtelen mozdulatok közepette kedvezőbbé alakítgattam a golóbisok elhelyezkedését. Nem először állapítom meg, hogy a labda miért nem kocka alakú?! 

Az estét az irodalmi körrel zártuk: snapszliztunk hajnalig. Vizesedés ide-oda: hasítottam....Az ész győzött az izomzat fölött. :)

Túlélő típus vagyok, meg szoktam én a kevés alvást másnap meg se álltam a bolhapiacig. Nekem az a tuti kánaán, a földre került mennyországom, mert engem Szent Péter őrizte kapu mögött is dohos szagú könyvek és jobb sorsot megért, letűnt korokról mesélő, elfelejtett tárgyak várnak.  Átprogramozott agyammal - szemelőtt tartva apa egészségi állapotát, ami veszettül romlik egy-egy ellenállhatatlansága miatt beújult (szerinte) porfogó láttán - sokat nézegetek (élvezem ezt is piszkos mód) és kevesebbet vásárolok. Most is volt nagy kincsvadászat, meg az alkudozás. Néha az emberek nem tudják milyen értékeket árulnak. Többek között párszáz forintért jutottam hozzá egy német nyelvű 1935-ben Bécsben nyomott kalendáriumhoz, amiben fantasztikus képek vannak és cirádás gótbetűkkel nyomták. Álomszép.

És ha már az álomszépnél tartok: fejen van találva a szög. 

El nem tudok képzelni szebbet, mint egy jól eltalált scrapbook készlet. Szerencsére mostanában egyre több vizuális örömben van részem. A malac után közvetlen BeeDeesign Szilvi rabolta el a szívemet, mondván mindenkinek szüksége van egy kis szerelemre, én azt mondom: mindenkinek szüksége van egy kis Art-Journal-re. Ahhoz képest, hogy próbálkozásnak nevezi, annyira jó, hogy az asztal szakad be tőle. Tényleg nem azért, mert barátnőm, hanem azért, mert erre a lányra oda kell figyelni:

 

Nem is húzom az időt mutatom, hogy milyen nemesen egyszerűt alkottam belőle tündér Anita ajándékozós kezébe:

Megvásárolhatjátok a Scrapinsider-en jövő hétig 30%-os kedvezménnyel, de akinek szimptikusabb, az a Digidesignresort-ön is magáévá teheti kedvező áron. 

Csilli-villi! Figyelsz?! Ajándék itt!!!! Csilli-villi!

Bee blogján tök szupi Add-on-t tölthetek le sok szeretettel! 

Csilli-villi! Figyelsz?! Ajándék itt!!!! Mili-Vanili!

És még egy kevésbbé titoksat súgdosnék:

Bee szeretné bővíteni varázsütésre, majdhogynem spontán szerveződött CT-jét. Ha kedvet érzel, hogy egy ilyen klassz csajnak, designernek alkoss, akkor ne habozz! Gyönyörűek a készletek és Szilvi feltételei jippi egyszerűek, betarthatóak, idézem:

1 oldal, minden új készlettel

- Az elkészült oldalakat minimum három galériába feltölteni: DST, a bolt galériája és ahová szeretnéd)

- Az új készletek publikálása a blogodban és a Facebookon (már ha van ott profilod)

Ha érdekel a dolog, küldj egy e-mailt a beedeeblog kukac gmail pont com e-mailcímre, a tárgy legyen: Guest CT call.A levélben add meg a neved, egy ici-pici leírást magadról, a blogod és a galériád linkjét

Mára legyen ennyi, kösz, hogy jössz, kösz, hogy olvasol!

Derű meg a ború, avagy a devianciában kérem én otthon vagyok....

Milán normál körülmények között is hajlamos túlzásokba esni, miért ne lenne ez másképp a betegségek terén. Nyomorult kölke hazahordott az óvódából egy mandulagyulladást (nem láttam le a torkán!!!!), színezve egy kis nyirokmirigy duzzanattal (nem volt nyaka konkrétan vagy négy napig), és ezt fűszereztük egy nem éppen harmatos kötőhártya-gyulladással. Ezt természetesen szolidalítva vele mi is bevállaltuk! Mielőtt még mindenki kósza sajnálatba fogna itt mondanám el, hogy a gyerek olyan, mint az öregördög. Mivel láza egy szál se és mit neki ennyi kórság: fél perc nyugta nincs. Sportot űz zilált idegrendszerem cibálgatásából. Mivel enyhén irodalmi hajlamú vagyok - nem tom feltünt-e - kedden megfogalmaztam, hogy mennyire várom a jövő hét hétfőt. (ez annyira nem volt irodalmi, annál inkább indulati) Akkor hiányozni fog, meg alig várom, hogy találkozzunk: megőrülök érte. Most leginkább megőrülök Tőle. 

Dolgom lett volna ezer, persze mindent hanyagoltam, gép közelbe csak életmentő scrapelgetés futotta tőlem.

Még szerencse, hogy volt miből merítkeznem: még mielőtt a gond fölhői boát kanyarintottak nyakam köré találtam szembe magam egyik élek-halok designereskedő csúcsszuper csajosságtól egy csodaszámba menővel. Szoktam én első látásra heves szívdobogást érezni minden félékért, most is valami ilyen hatalmasodott el a szervezetembe, mikor megláttam azt a malacot.... Aztán kibontottam a csomagot és volt benne még csomó malac... Nem szeretek túlzásokba esni - Dehogy nem!!!! - de én még ilyen szép állatot életembe nem láttam... a térdeim remegtek meg alattam, irultam-pirultam, pilláim rebestek, a keblem meg hullámzott... 

Úgy jött az ihlet, mint a 8.20-as gyors...

És akkor még arról említést se tettem, hogy ezek a fantasztikusságok nevezzük nevén a malacot:  

Lucky Start a DEVIANT SCRAP 

polcairól hullhatnak virtuális bevásárló kocsidba, mivel Kováxká Rucola Ildi Geist e hónapba ott vendégszerepel. Vastaps!!!!!!!!!! Erről mit gondolok, litániát tudnék írni... Hullámzás!!!!! Legyen elég annyi, hogy együtt örülök Ildi sikerének, ennél jobb választásuk szerintem nem is lehetett volna! Álló ováció!!!!!!!!!!!! Imádlak Ildi, imádlak Deviant, imádlak édes lufis kismalac!!!! 

Az 5let - felhasználtam: Lucky Start by Rucola Desings by Ildi Gesit, idézet: Samuel Goldwyn-é: "Óriási ötletem támadt reggel, de nem tetszett!"

Bob-mester

Még december eleji a történet, de aktualitását nem vesztette, hogy Milán szomorúan emlegette több napon keresztül, hogy nincs hó, meg nem lehet szánkózni, meg mikor fog esni, meg különben is milyen tél az, ahol sehol a hó. (A panasz állandósult Alpok-alján a havazás érdeklődés hiányában ebben az évszakban elmarad, na de majd figyelgessél augusztusba)

Természetesen megoldottuk a problémát. A hosszú szárú csizmám dobozát kineveztük szánkónak, kötelet kötöttünk rá és rodoltunk a parkettán. A legnagyobb nehézséget a dokumentálás jelentette. Főleg, amikor működés közben igyekeztem megörökíteni a gépparkot. Hoztam áldozatot tisztességgel egy-két véraláfutás formájában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a dobozt pár hét alatt kinyírtuk és azóta se sikerült ennyire strapabírót szerezni, mert az összes többi pár óra leforgása alatt ledobja a láncot. In Memorian S.Oliveres, jófajta műanyagos!

Bob mester - Felhasználtam: Kawouette and Christiscrap New Year at DC, Part03, Yin polaroidját, asszem mást nem.

 

 

 

Rövid híreim, általános vegyes:

Ma hazahoztam Milt az oviból - mit nem mondok... Most jut eszembe nem is volt egyszerű - és önkifejező tréningbe csaptunk. Pár napja beszerzett kisméretű festővászont raktam a gyerek elé - akiből erre rögtön előjött a hivatástudat - és felemelő pacsmagolásba kezdtünk. Csak lestem az ecsetkezelését, a képzelőerejére meg már szavaim sincsenek.

 

Meg azt is megmutatom mitől van jöttömbe-mentembe jókedvem. A lakás minden tájára kinyaltam egy kaspónyi tavaszt és esküszöm nektek azóta a nap is fényesebben süt.

Megállapítás: Súlyom stagnált, lényegében annyi vagyok, mint szülés előtt, csak olyan furán van rajtam bürkém. 35 fölött kötelező az ember fenekének úgy kinézni, mint egy kínai  Shar Pei?! Holnap elmegyek tornászni. Ezt azért itt mondom, hogy számon tudjátok rajtam kérni.

Ennyit a belügyeimről. Külügy: Azt viszont szombat óta tudom, hogy a hátam valami eszméletvesztésszerűen gyönyörű. (Az óvodai bál szinte minden megörökített pillanatán látszik valami a deltámból.) Sovány vigasz meg kultúrsokk! :)

weben scrap

Szó érte a ház elejét, pénteken este szigorúan véve se bírtam magammal, és természetesen ebben társaim is akadtak, akiket a diszkréció, valamint személyiségi jogokra hivatkozva nem kívánok megnevezni.... Bee, meg a JociAndi úgyis tudják, hogy róluk nyilatkozom..

A listát csak nagy nehézségek árán tudtam követni (ennek semmiköze nem volt ahhoz, hogy mással is foglalkoztam közben, egyszerűen faék vagyok) Krissz brilliant magyarázatai ellenére se sikerült klónoznom az eredetit.

Humor szekció. Felhasználtam: fogalmam sincs, mert szinte egyik elemnek se az a neve, ahonnan kiszedtem, ami biztos: Yellow Dreams, meg After the Crhistmas blogtrain.

Ő volt az eredeti:

 
És itt található a creditjeivel!

Szombat este szépen kiöltöztünk az urammal, felvettük a legünnepibb arckifejezésünket és elmentünk Brenner-bálba! (Ovi-parti). Hihetetlen jól éreztük magunkat, akiket eddig nagyon kedveltem, azokban ebben az élethelyzetben se csalódtam, őrült jót partiarcoskodtunk, beszélgettünk, szétröhögtük magunkat. Itt is éljen a Szív-csoport! 

OFF: Még azt is túl éltem, hogy mivel a fodrászomnak kisbabája született, a helyettese pedig úgy döntött, hogy szombaton szabadságon van - alig találtam hajászt, aki a báli, szalagavatós szezon közepén elvállal. Aztán találtam. Hetty néni a Váratlan utazásból, meg van? Segítek:

Csak ilyen bross nem volt a nyakamba. Spontán fél óra anyázás, műhelygyakorlat után és másfél liter hajlakk segítségével sikerült frizurát ragasztanom magamnak.... Fél munkát sose végzek: Hajnalba amikor kiszedtem a csatokat simán úgy maradt.

És ha már ovinál tartunk megmutatom Milánt az óvodai karácsonyon:

Első sorban, nyakkendőbe....

Nem látod?!

 Na látod:

 Az átélés, amit tanítani kell:

Néha jól jön egy vallomás....

Változásaimban a választásom állandó. A szívem, amihez hű vagyok. Meg hozzád, mert ennyi idő után Te a szívem vagy, én meg kicsit Te vagyok. 10 év után is tudlak mindennap másképp szeretni. Menekülve, behódolva, szenvedéllyel, néha odaadással, néha fogcsikorgatva. Néha cserélnék: egyszer mással, másszor magammal. Fellángolt és életunt kérdő- és felkiáltójelek közé nagyolt valóság. De mégiscsak a miénk. A tiéd és az enyém. Még ott abba a huzatos albérletbe született és azóta tart: egyszer megtörve, egyszer élethosszra. Élethosszra, mert téged választottalak. Hozzád vagyok hű, mint a szívemhez, mert Te vagy a választásom, a szenvedélyem, a szerelmem.

Voltak órák - Felhasználtam: kawouette and chrisscrap: Happy new year collab, NewlifeDreamsdesigns: merry christmas gift. Everydaymomidease: The Dwelling Place, Annapolis Cobblestone Texture by FantasyStock, Picnic Blanket in Field by loopyker stock, Sand and Glass by Taby819, Sandglass: jootix.com, Váczi Eszter: Eszter Kertje/Voltak órák

Voltak órák, amikor úgy tűnt mintha várna, valamire várna minden perc.
Ahogyan a tél is várta, de talán pont mi vártuk azt,
A balzsamos tavaszt, egy fuvallatot mára.

És voltak esték, amik a végtelent keresték, színevesztett pokrócokon álmainkat lesték.
De végül szerteszálltak, végleg tovább álltak, csak néhány fosztott emlék, amit itt hagytak a mára.

Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre, neked is épp az a féktelen érzelem veszett el belőle.

Voltak tájak, képzeletben vártak, kéz a kézben jártunk valahol.
Lehet, hogy egy macskaköves utca követ pont egy nyári tisztást,
Hol piknikezni kezdtünk, vagy éppen szeretkeztünk.

És voltak szobák régi illatokkal, félig nyitott ablak fakult csillagokkal.
Mégis ez lett a hely, ahol megbújhatunk végre,
Letűnt randevúknak poros helyszínére.

Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre, neked is épp az a féktelen érzelem veszett el belőle.

Bagira mondta, hogy új év

Beszélgetés Kránicz Bagirával:

- Anya, az óvodába sajnos nem szabad énekelni!

- Mil, én biztos vagyok benne, hogy valamit félreértettél, már hogyne szabadna énekelni az oviba. 

- De én nem lépek félre: az óvó néni mondta, hogy tilos énekelni!

- Milán, de tegnap is tanultátok, hogy.....

- Ja.... olyan gyerekeset lehet. De az óvó néninek haza kell mennie, ha rockot énekelek! 

Ööööö.... szegény óvó néni!

Ünnepek előtt-alatt  kicsit elmaradtam az alkotásban, de semmi gáz olyan tettre kész vagyok, hogy még az eget is körbescrappelném. Drága barátos-desingeres-tündéres Szilvi Bee készlete még decemberben megjelent, és A New Year névre hallgat, de mint minden gyönyörű elemekkel, papírokkal teletűzdelt készlete szabadon értsd: bármilyen témakörben felhasználható.

Én se a szűken vett új évet celebráltam vele, hanem Milánomat és egy újabb Kiss Ottó idézettel gazdagítalak benneteket. (én nagyon nem tudom megunni, szóljatok, ha elég!) 

Megsajnált és eltünt.... - Felhasználtam: beedeesing: Anew year, Kiss Ottó: Csillagszedő Mária

A készleteket, valamit az ötletes cimkéket és alphát megvásárolhatod két helyen is: Digidesignresort-nál és a Scrapinsider-nél.

Thomasnak egyátalán nem ellenőrzött kisbarátja

Indult a bakterház, úgyhogy kirámoltam a karácsony utáni Polár Expresszt. - Csajok! Csúcsok vagytok!!!!! Most tényleg! - és miket találtam.... Miközben cseppet se úrinő módjára lelkesedtem a Roxfort peronján többek között olyanok jutottak eszembe, hogy nem igazán feszít, hogy a lelkem eldugott bugyraiba kutakodva hozzam felszínre a mennyei mannát.

Sokkal inkább kis primadonnásan  a pillanatot, a pillanat emlékét megragadva buggyantom ki az alkotóerőt. Magyarán eléje megyek annak, ami úgy  10-ből, úgy 9,5x nem sikerül, hogy zabolázom az agyam. A feladatra koncenrálok és az utolsó utáni pillanatban elkezdek dokumentálni. Időszűkébe vagyok: szorgalmasan kéne, mert már csak alig van hátra 80 év az életemből....

Szóval After the Christmas, jöjjön az első nagyon szeretett pillanat, amit karácsonykor lőttünk az ünnepnek, az ajándékának örülő Milánról. 

A mosolya, az arca, a figyelme, a játéka, a karácsonya, az öröme. Ajándék. Az áhítat eljött hozzánk, és velünk maradt. Ilyen volt a szent éj:

 

 

 

 

Karácsonyi Milános képeslapot már előttem az egyik előző bejegyzésembe. Tök cuki rajta a gyerek. A tökéletes fotó, arról a gyönyörű, huncut fejéről. 

Akinek van ennyi idős körüli banditája otthon, az tudja, hogy egy ilyen fotó elkészültéhez minimum másfél órás előkészületek, egy nemzetközi konszern elvezetéséhez szükséges előrelátás, gyakorlottság, a ded szellemi és fizikai szükségleteinek a beláthatóságon túli kielégítése, találékonyság, másfél doboz szanax, desszertnek meg MagneB6, jócskán humorérzék, kötélidegek, agykontroll és jóga előtanulmányok, hihetetlen reflexek, a lesből-ugrásból-hátraszaltóból is kiváló exponálási idő, sas szem és stabil, és az extrém körülmények ellenére meg se rezzenő masinatartás.

Persze a 600 ellőtt kép így is garantált, tele olyanokkal, amin csak az elsuhanó torzója, vagy a feje búbja, vagy a származását megkérdőjelező grimaszokkal a fején látható.

Terítéken Milán munkafájlja, avagy hogyan készül egy karácsonyi képeslap:

Felhasználtam mindkét oldalnál: After the Christmas blogtrain freebie.

Meg ha már karácsony, mutizom milyen gyönyörűűű karácsonyfadíszeket eszkábáltam, köszönet érte többek között Rucola Design by Ildi Geist: