2011. február 11., péntek

Müller Péter után szabadon

Biztos tudjátok milyen az érzés, amikor erős a belső kényszer egy találkozásra. Mert az a bizonyos találkozás rejti a csak neked szánt mondatot. Tegnap én is elmentem a mondatomért, és ott volt a nekem címezett mantra, aminek segítségével remélem végleg, jó időre túllendültem saját apatikus önmagamon.
Keresztényi mivoltunkban a keleti vallásokkal ellentétben, a teremtésben, születésben, az elmúlásban a fájdalmat, a kínokat, a hiányokat látjuk. Modern emberként pedig egyszerűen képtelenek vagyunk a jelenünkben élni. A jövőnkben élünk, hogy onnan a múltunkba vágyódjunk vissza. Kényszeredett egoizmusunk tesz minket boldogtalanná, örömtelenné, holott lehet, hogy a legboldogtalanabb, legegyszerűbb pillanatainkban ott lehetnek örömeink. 
Túlhajszolt életünk tele szorongásokkal, szürkeségekkel és az emberek többsége társas magányokban gyötri végig életét hajszolva valami szépen csomagolt pótlékot: házat, kocsit, lapos tévét és nem érti, hogy ha eléri az áhítottat, akkor mégis miért boldogtalan. Pedig lehetne boldog, önfeledt, csak nagyon rossz helyen keresi.
Hetekig hiányzott valami. Hiányzott a jó kedvem, az erőm, a képességem a megújulásra, a legkisebb dolgokba való belefeledkezésre. Állandó fáradtság, levertség gyötört. Nem volt kedvem egyetlen kedves hobbimhoz sem. A számítógépet napokig ki sem nyitottam, nem készítettem egyetlen oldalt és nem írtam egy sort sem. Először még próbálkoztam, de apátiám meglátszott minden leütött billentyűmön és hamvába halt ötleteimen. Felhagytam és hallgattam. Hallgattam, vártam a belső hangot, de nem volt hang, csak süket csend.
Hiszek az elrendelt sorsfeladatban. És azt is tudom, sejtem évek óta, hogy bármi is legyen az enyém köze lesz az írásbeliséghez. Megerősítés gyanánt az érzés enyém,  hogy mennyire könnyedén művelem és bármennyi idő is teljen el "irodalmárkodás" nélkül, valahogy az élet mindig felszínre dobja azt a lehetőséget, amiben mást nem tehetek. Mást nem tehetek. Mást nem tehetek. Mást nem... Írok. Írok, úgy, ahogy én tudok. De ha ezt kell tennem, ha nekem valami ilyen van elrendelve, hogy szólnom kell magamhoz, magamról másoknak, másokhoz, akkor miért a süket csend és hol az ötlet, hol a kibonatkozás, hol a "munka" végén érzett elégedett feloldozás? Miért a gyötrődés, miért a válság? És hol a hitem magamba...?
És amikor már nem emlékszem a kudarc honnan fakadt, csak egy hiányjel kerül a gondolat végére, megoldódni látszik minden. Újra jönnek melódiák, gondolatok, hangulatok. Nem egyszerre, nem varázsütésre, hanem szépen, lassan, folyamatosan. A csend lassan elmúlik, zajai születnek.
És most már ott a mantrám is, ami igen egyszerű és lehet, hogy másnak nem mond semmit, de én megtaláltam a válaszomat a még fel sem tett kérdéseimre. 
Örömtelenségben nincs teremtés. 
Ez lesz nekem a kézbevehető segítség, ha elakadok a rögös útamon.



Cewén a kihívás Szent-Györgyi Albert csudaklassz idézetéhez kapcsolódik, tág tere a képzeletnek, bármi, ami a gondolat alapján eszünkbe jut. Megreptettem a fantáziámat. Szent-Györgyi elmondta mi  lényege a felfedezésnek, én meg szerénytelenül elgondolkodtam és hozzátettem, hogy szerintem mi kell hozzá: jó fundamentum, vállalkozó kedv, céltudatosság, széles látókör, merészség, nyitottság.  Na erről készítettem oldalt.


Felfedezés
Felhasználtam: City Slickers - Everyday Mom Ideas Design, New York (kövezni lehet, égen-földön nem találom ki az ötletgazda), képek (lupé, Genesis, "időutazás", szem, modell) az internetről, idézet: Szent-Györgyi Albert


Ps:
Pont alkotói bénultságom legalján kaptam blogdíjat Gólyától. Nagyon jól esett, de még ennél is jobban estek kedves szavai, mellyel "munkámat" méltatta. Úgy gondoltam nem a díjat adom tovább, hanem azt a kosárnyi szeretet, amit Gólyától kaptam, amit majd szeretnék élőszóra, tettekre váltani a személyes találkozásunkkor.
Tovább adom Gólyának, mert jobbkor nem is jöhetett volna a visszaigazolása a kölcsönös szimpátiáról
Tovább adom Rita006-nak, aki házi pszichológusom, kebelbarátom és gurum.
Tovább adom Jumának, aki érzékeny radarjával kiszimatolja, ha nincs velem rendben és nem rest bátorítani, szeretni, ha úgy érzi szükségem van rá.
Tovább adom Florcinak, mert örök optimizmusa, vidámsága ragadós és mert a világ legszebb csigáját csinálta meg a fiam szobájának falára (az enyémbe is kiraknám, de a férjem már így is furcsán néz rám sokszor)


14 megjegyzés:

  1. Írj csak, én biztos olvasom:)

    VálaszTörlés
  2. Ó drága Tonikám! Kellenek a mélypontok, a kérdőjelek, a kudarcok és apátiás időszakok, ahhoz, hogy tanulva mindebből a tapasztalatból többek legyünk. És remélhetőleg jobbak. (Nincsenek véletlenek, legfeljebb csak még nem tudjuk a miértjét.)
    Üdvözöllek ismét a fedélzeten!
    Ó és nagyon köszönöm Neked a díjat, a kedves szavakat!
    Az oldalad pedig zseniális, mint Te magad!

    VálaszTörlés
  3. A szívem nagyot dobbant, hogy újból jöhetek a blogodra. Kinyitom és "Müller Péter" nevét olvasom! Majd elájultam. Toni, ki vagy Te? Az előző életünkben vagy én voltam Te, vagy Te én, vagy egymás gyerekei, testvérei, de hogy közünk volt egymáshoz, az tuti biztos!!!
    Az oldalam a cewe-re Müller Péter-rel kapcsolatban készítem! Napok óta megvan a téma, csak mára tisztult le, hogy hogyan is csinálom!
    Mondtam, hogy vannak csodák az életben, nekem Te vagy az egyik NAGY CSODA AJÁNDÉK!!!
    Köszönlek!!!
    Ja, és hiányérzetem van, amikor nem olvashatlak, ugyanúgy, mint Müller Pétert!

    VálaszTörlés
  4. Az érzékenységed egy csodaajándék drágaToni, vigyázz magadra , mert ugyanez tesz sebezhetővé is, és ettől érzed magad néha kiégettnek, (örömtelennek), elfáradtnak. Kívánom, hogy mindíg legyen tele a korsód erővel, mindennel, hogy tudj önteni magadból úgy, hogy maradjon is , vigyázz magadra, ügyes légy :)))

    VálaszTörlés
  5. Kedves Toni!Nagyon szeretem olvasni a blogodat, mert olyan mély gondolatokat osztasz meg velünk, amelyek szerintem bennünk is ott vannak, csak nem merünk mélyebben magunkba nézni. De te kimondott mások helyett is azt, ami az igazság. Egyszerűen imádom amit írsz és hiányzik is, de mindennek megvan a kirendelt ideje, ezért türelmesnek kell lennünk. :D Most befejezem, mert félő, hogy regényt írok neked megjegyzés helyett :D :))))

    VálaszTörlés
  6. Most már tudod, mi a mondatod...de ne tedd mantrává, inkább fordítsd pozitívba, vlhogy így: Örömtelenségben nincs teremtés. --> Öröm a teremtés.
    Az oldalad megint frenetikus lett, már nagyon vártam!!!

    VálaszTörlés
  7. -Dorka, mit mond a csiga?
    -Csig, csig!

    VálaszTörlés
  8. Én is adtam már csigát valakinek, aki szintén hasonló érzésekkel őrzi. :) Jó olvasni, hogy vannak ennyire közeli barátaid, és tudom, hogy itt vagyunk még jó sokan, akik imádunk ide járni, te ellátsz minket útravalóval, de van, hogy neked is töltekezned kell, ez így van rendjén. Az írás szükségessége nálad nem is lehet kérdés, Ákos verse jut eszembe, beillesztem, mert kedvencem, mert ide vág:

    KOVÁCS ÁKOS - Dúdolnom kell

    Hiába hívtok, nem mehetek
    Megíratlan, bölcs levelek!
    Tartóztatnak és a versek
    Kínomban mind dalra kelnek.

    A fájdalom - mint hűs farakás -
    Misztérium-zakatolás...
    Omlik a Térre a lágy nyugalom.
    Nincs hely, ahova nem tartozom.
    Mindenhol otthon:
    Szépnek szép
    de tágas nekem a Mindenség...

    Nem ezt álmodtam, Uram,
    és most sem így akarom!

    Nem hiszem el, hogy ennyi csak,
    Többnek hittem az álmodat
    Hogysem tisztán, papíron megmarad
    Csak én tűnök el, mint a pillanat...

    A könnyekhez adj sötétet
    Verset kell írnom magamért - érted
    Uram, régóta szól ez a dallam
    Dúdolnom kell,
    hogy magam is halljam.

    A kihívásra készített oldalad pedig fantasztikus megint csak, i.m.á.d.o.m.!!!

    VálaszTörlés
  9. Szeretem olvasgatni az érett gondolataidat.
    Ez a konklúzió pedig "Örömtelenségben nincs teremtés." 1oo%-os tanulság.

    VálaszTörlés
  10. Hazudnék, ha azt írnám, éreztem, hogy baj van Nálad, Benned, sajnos mostanában eléggé elfoglalnak a saját bajaim, de nagyon örülök, hogy jókor sikerült a kosárnyi szeretetet Rád zúdítani :)
    Ezer örömmel jövök mindig Hozzád, és most azon gondolkozom, ki kellene nyomtatni az írásaidat és kötelező olvasmánnyá tenni az emberiség számára! Hihetetlen, hogy micsoda gondolatokat fogalmazol meg, milyen tisztán, érthetően és mégis művészien. Patetikus túlzások nélkül. Egyszerűen ámulok Rajtad! Írjál, mert az biztos, hogy írnod kell!!!!!!!
    Üdv a fedélzeten újra!!!!!!

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. NAgyon örülök hogy megtaláltam az odlalad és annak is hasonlóan gondolkodunk, csa kte szépen le tudod írni, míg én csak hozdozom magamban. Köszönöm neked! Müllert Pétert én is nagyon szeretem sok más közt, persze.

    Nagyon különleges és szép az oldalad! :)

    VálaszTörlés
  13. Miért nem találtam én hamarabb ide??? Nagyon tetszenek az írásaid (az oldalaid jelenleg hagyjuk, mert azokat már dicsértem, és tenni fogom továbbra is)! Egész nap tudnálak olvasni (és nézni - na jóó hát mégse hagyjuk az alkotásokat)!! Most pedig beindítom az antennáimat és küldöm a szeretet energiákat! De jóó hogy itt vagyok!

    VálaszTörlés
  14. Cicuka! Krízisből ki, tessék írni, alkotni!!!!!

    VálaszTörlés