Mivel egyátalán nem vagyok szétesve és mert minden megmozdulásom tökéletesen kivitelezett és összehangolt és mert soha nem kések el sehonnan és nem felejtek el semmit, ezért most tölteném fel a Krissz múlt heti kihívására készült kapumat, ami természetesen aktualitásának hetében az szerdán már készen volt, csak egy két gátló tényező - ami legfőképpen nem ártana néha gondolkodnom pozicióban keresendő - miatt nem került játékba. A kiírás azon felételének is megfeletem volna, hogy ugyan ott jártam a KisCellibe a kaput még sem sikerült megörökítenem, mivel természetesen a helyzet magaslata, meg én nem vagyunk puszi pajtások. Ha lehet olyanom nekem, hogy mentségem, akkor oda sikerült másodmagammal nem odaérnem időbe.
Szóval választottam egy kaput, a világ legrondábbikát, szeretett otthonunkét, szerintem az utolsó, amit a lakás-felújítási dömping alkalmával nem került lecserélésre.
 |
| Knocking on heaven's door Felhasználtam: Marta van Eck Design: Green feeling, Il mondo scrapposo di Debora: Together on the farm, Shadow House textúra, Idézet: Bod Dylan (Guns is énekelte, de nekem a Dylen jobban): Knocking on heaven's door |
És amivel még szégyenlem, hogy adós maradtam a blogdíjam.
Édes-kedves,tündér scrappes barkácstársak: SzRJudit, Évus, Juma/Margó is megtiszteltek engem, illetve a blogomat. Díjaztak, kiemeltek, zavarba hoztak. Olyan jó az érzés, a visszacsatolás arról, hogy amit csinálok az sokaknak tetszik, hogy olvashatónak, nézhetőnek gondoljátok agymenéseimet. A díj továbbadásával vagyok bajba. Rengeteget gondolkodtam, hogy kit díjazhatnék és az az igazság, hogy demokratikus keretek között nem bírok dűlőre jutni. Összeszámoltam: 67 scrappes és még vagy 20 nem scrappes blogot próbálok követni. Egyszerűen nem tudnám eldönteni, hogy közülük ki az, aki 5-6, akit a fennmaradók rovására lelkiismeret furdalás nélkül kiemelhetnék. Mindegyik másért tetszik, mindegyiket másért szeretem. Egyiket az érzelmekért, gondolatokért, amiket közvetít, a másikat azért, mert rengeteget tanulok, a harmadikra derülni járok, a negyedikre... Döntsem már el én a nagy süti faló, hogy melyik az az öt cuki süti, ami nekem a leges. Hát a fölső sor, utána a középső és legvégül a harmadik.
Köszönöm lányok és bocsánat, hogy nem továbbítok, de magam bántódnék helyettetek, ha valakit ki kellene hagynom az ötből, hatból.
Csúcs a kapud, oldalad, integetős derűs tavaszias hangulat!
VálaszTörlésFeltöltés elmaradását nem is kommentelem. A múzeumról lekésést szintúgy figyelmen kívül hagyom, nem is értem miről van szó. :)
Gratuláció és ölelés a blogdíjhoz! Igazán megérdemelt helyre került!
Hű, de klassz oldal! És ááá, nem is ismerős a helyzet...most hogy mondod, én a blogomra nem töltöttem még fel az oldalam...ajjaj, én sem vagyok szétcsúszva soha :DDD
VálaszTörlés:) Ötletes.A díjhoz pedig örömmel gratulálok.
VálaszTörlésAnnyira derűs ez az oldal, hogy egyszerűen imádom!!! A képeid mostanra teljesen összhangba kerültek imádnivaló Toniságoddal, és nekem nagyon tetszik!
VálaszTörlésNem vagy egyedül, emlékszem fiatal srác koromban :D mindig futottam a vonat állomásra, mert akkor léptem ki a kapun, amikor a sorompó pirosra váltott. Most igyekszem nem késni el sehonnan sem és időben indulni, de most mások miatt kések el mindenhonnan :D Ezenkívül annyira szétszórt vagyok, mint egy 5000 darabos puzzle. Szóval mindenféle elmaradásod ellenére szuper minden nálad, imádom az oldalaidat és az írásodat. A díjjal kapcsolatban pedig gratula, mert megérdemled!
VálaszTörlésOh Darling!! Még mindig imádlak olvasni, az oldal ütős, a szétszórtság ismerős :)) (2 gyerek, 1 férj, 1 anyós és 1 após a háztartásban... szerinted? :))
VálaszTörlésA blogdíjhoz GRATULA, a továbbadásban és is hasonlóképp...
Pussz
A díjhoz gratula-matula!!!!
VálaszTörlésAzoldalad pedig nagyon eredeti, igazán ötletesen oldottad meg a feladatot!