2011. március 8., kedd

Az agyhalott naplója

Mivel egyátalán nem vagyok szétesve és mert minden megmozdulásom tökéletesen kivitelezett és összehangolt és mert soha nem kések el sehonnan és nem felejtek el semmit, ezért most tölteném fel a Krissz múlt heti kihívására készült kapumat, ami természetesen aktualitásának hetében az szerdán már készen volt, csak egy két gátló tényező - ami legfőképpen nem ártana néha gondolkodnom pozicióban keresendő - miatt nem került játékba. A kiírás azon felételének is megfeletem volna, hogy ugyan ott jártam a KisCellibe a kaput még sem sikerült megörökítenem, mivel természetesen a helyzet magaslata, meg én nem vagyunk puszi pajtások. Ha lehet olyanom nekem, hogy mentségem, akkor oda sikerült másodmagammal nem odaérnem időbe.
Szóval választottam egy kaput, a világ legrondábbikát, szeretett otthonunkét, szerintem az utolsó, amit a lakás-felújítási dömping alkalmával nem került lecserélésre.

Knocking on heaven's door
Felhasználtam: Marta van Eck Design: Green feeling, Il mondo scrapposo di Debora: Together on the farm, Shadow House textúra, Idézet: Bod Dylan (Guns is énekelte, de nekem a Dylen jobban): Knocking on heaven's door


És amivel még szégyenlem, hogy adós maradtam a blogdíjam.
Édes-kedves,tündér scrappes barkácstársak: SzRJudit, Évus, Juma/Margó is megtiszteltek engem, illetve a blogomat. Díjaztak, kiemeltek, zavarba hoztak. Olyan jó az érzés, a visszacsatolás arról, hogy amit csinálok az sokaknak tetszik, hogy olvashatónak, nézhetőnek gondoljátok agymenéseimet. A díj továbbadásával vagyok bajba. Rengeteget gondolkodtam, hogy kit díjazhatnék és az az igazság, hogy demokratikus keretek között nem bírok dűlőre jutni. Összeszámoltam: 67 scrappes és még vagy 20 nem scrappes blogot próbálok követni. Egyszerűen nem tudnám eldönteni, hogy közülük ki az, aki 5-6, akit a fennmaradók rovására lelkiismeret furdalás nélkül kiemelhetnék. Mindegyik másért tetszik, mindegyiket másért szeretem. Egyiket az érzelmekért, gondolatokért, amiket közvetít, a másikat azért, mert rengeteget tanulok, a harmadikra derülni járok, a negyedikre... Döntsem már el én a nagy süti faló, hogy melyik az az öt cuki süti, ami nekem a leges. Hát a fölső sor, utána a középső és legvégül a harmadik.
Köszönöm lányok és bocsánat,  hogy nem továbbítok, de magam bántódnék helyettetek, ha valakit ki kellene hagynom az ötből, hatból.

7 megjegyzés:

  1. Csúcs a kapud, oldalad, integetős derűs tavaszias hangulat!
    Feltöltés elmaradását nem is kommentelem. A múzeumról lekésést szintúgy figyelmen kívül hagyom, nem is értem miről van szó. :)
    Gratuláció és ölelés a blogdíjhoz! Igazán megérdemelt helyre került!

    VálaszTörlés
  2. Hű, de klassz oldal! És ááá, nem is ismerős a helyzet...most hogy mondod, én a blogomra nem töltöttem még fel az oldalam...ajjaj, én sem vagyok szétcsúszva soha :DDD

    VálaszTörlés
  3. :) Ötletes.A díjhoz pedig örömmel gratulálok.

    VálaszTörlés
  4. Annyira derűs ez az oldal, hogy egyszerűen imádom!!! A képeid mostanra teljesen összhangba kerültek imádnivaló Toniságoddal, és nekem nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  5. Nem vagy egyedül, emlékszem fiatal srác koromban :D mindig futottam a vonat állomásra, mert akkor léptem ki a kapun, amikor a sorompó pirosra váltott. Most igyekszem nem késni el sehonnan sem és időben indulni, de most mások miatt kések el mindenhonnan :D Ezenkívül annyira szétszórt vagyok, mint egy 5000 darabos puzzle. Szóval mindenféle elmaradásod ellenére szuper minden nálad, imádom az oldalaidat és az írásodat. A díjjal kapcsolatban pedig gratula, mert megérdemled!

    VálaszTörlés
  6. Oh Darling!! Még mindig imádlak olvasni, az oldal ütős, a szétszórtság ismerős :)) (2 gyerek, 1 férj, 1 anyós és 1 após a háztartásban... szerinted? :))
    A blogdíjhoz GRATULA, a továbbadásban és is hasonlóképp...
    Pussz

    VálaszTörlés
  7. A díjhoz gratula-matula!!!!
    Azoldalad pedig nagyon eredeti, igazán ötletesen oldottad meg a feladatot!

    VálaszTörlés