2011. január 11., kedd

Kopasz kutya hadművelet

Vasárnap hivatalosan is végetért nálunk a karácsony. A fánk egy sóhajtással megadta magát a karifák vízkereszt utáni depressziójának és lehajíntotta létező összes tűlevelét. Férj egy ugyanolyan sóhajtással elindult a karácsony-dekoros dobozokért, én ebéddel foglalatoskodtam. Elpakolta a szajrét, levitte a pincébe, majd visszahozta, mert miután feljött vette észre, hogy felét elfelejtette elcsomagolni. Újra lemász az alagsorba. Miután visszajött megkérdeztem, hogy miből gondolta, hogy az adventi koszorút, grinlandokat, karácsonyi ünnepi nippeket kint szeretném hagyni idén karácsonyig. Azt most nem idézném, amit mondott. A díszek maradtak. Rajtam volt a sor: ahogy tanultam: én is sóhajtottam, fogtam egy dobozt...
Nem a fenyőfánk az egyetlen a családban, aki igencsak viseletesen néz ki. Ha tehetem a tükröknek háttal közlekedek, mert körülbelül annyira gázul nézek ki, ahogyan érzem magam. Hosszadalmas digitális és optikai tunning előkészületeit kell kilátásba helyeznem. Az egy dolog, hogy a panda maci szem körüli karikái enyhe fényjátékok az enyémekhez képest és bármit csinálok a hajammal olyan, mintha habverővel fésülködtem volna, sokkal inkább a tempóm és a dolgokhoz való hozzáállásom tölt el aggodalommal. Ami az alapvető habitusomat illeti, hogy is mondjam finoman, hogy meg ne sértődjek: temperamentumosan nagyszájú, gyorsan gondolkodó és még gyorsabban cselekedő fajtájába tartozom a homosapiensnek. Az örömködésem és a dühöm is hangoskodós. Most mindenre - még magamra is!!! - vállvonogatok és a nyugdíjas, köszvényes lajhár olimpikon atléta hozzám képest.
Jó, hogy két napja feszegettem le magam a kanapéról, és előtte napon még szentül meg voltam győződve, hogy csak műtéti úton lehet eltávolítani róla. Pedig mindent megtettem a gyors gyógyulás érekében: Ettem a sok c vitamint, ittam folyadékot hideget-meleget-forrót, egy vámpírcsorda kiírtásához bőven elegendő mennyiségű fokhagymát nyomtam le a torkomon, a hagymát is hagymával ettem. (egyedül a mézespálinkát hagytam ki a népi és általatok javallot - köszönöm-köszönöm -  gyógymódok közül, mert több napon keresztül nagyobb fokon égtem, mint üveges pajtásom. Szóval nem akartam újabb testen kívül élménnyel tetézni szétzupált tudatállapotomat. Pusztultak az agysejtek anélkül is szorgalmasan.) 
Az elhatározás már megszületett, még pár napot adok a haldokló hattyúnak, aztán kegyetlenül hazazavarom, mert nem vagyok túl nagy békességben jelenlegi önmagammal.
Az oldallal, amit készítettem sem vagyok maradéktalanul elégedett. Tudok én jobbat is, remélem már bizonyítottam, de szunnyadó fantáziám és hamvadó kreativitásom jegyzében  most ez a maximum, amit képes voltam kihántolni magamból.
Fogadjátok szeretettel és elnézően!


I want to break free
(remélem a zene iránti szeretet és tehetségben kimerül a hasonlóság Milán és Freddy között.) 
Felhasználtam:Voices from the past DoudouSDesing, Longing for past days: Eenas Creation. In the fifties DS Design Studio, dewdropscraps by Kimberly: Rock on


Ps: Köszönöm kedves biztató, gyógyerejű varázsszavakat, és újraélesztési javallataitokat. Igyekszem pótolni a lemaradásaimat, már elkezdtem utánatok nézni. Hálás meg majd igyekszem lenni szórakoztató bejegyzések ígéretével!!!


13 megjegyzés:

  1. Drága Toni! Már megkezdted!!! Gyakorlatból mondom, hogy a szándék eljutásáig a legnehezebb az út! Utána már rendeződnek a dolgok:-)) Én magam imádtam ezt a bejegyzésed, miközben roppant módon nehezen viseltem, hogy ezek a dolgok Veled is megtörténhetnek!!!
    De azért most, tekintettel arra, hogy a jelenlegi mentális állapotod a testi kínzásnak köszönhető, légy még magaddal türelmes! Nincs annyi idő, amennyit ne várnék Rád:-)))))))))
    Puszika

    VálaszTörlés
  2. Nekem bejön! :) Örülök, hogy jobban vagy! És mekkorát röhögtem! :D

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Csakaz állapotodra való tekintettel nem röhögtem nagyon hangosan! :) Olyan édesen írsz!!
    Az oldalad meg tökjó!!
    Bár én nem csípem FM-et, de a zenéjük nagyon jó volt! (Mindíg eszembe jut róla, aminek nem kellene. A hiba csak bennem van, bocsi.)

    PS. tele volt elírással (nem kellett volna annyit vihognom), ezért korrektúra után újra betettem. :)

    VálaszTörlés
  5. na jóvan, megnyugodtam. vártam emailt, de így is jó! várunk vissza az élők sorába! hug, hug!

    VálaszTörlés
  6. Hátha megnyugtat, hogy a stílusodon semmit sem rontott a betegség:) Ne legyél türelmetlen, mindenhez idő kell, a gyógyuláshoz is. :) Az oldal is szupi, nyoma sincs rajta a lelkiállapotodnak. Nyugi, lesz jobb hamarost:))

    VálaszTörlés
  7. Nokeziccsókolom, mán annak is erőssen örüllök, h élni teccik! Mán aggodalmaskodtam egy sort Maga miatt. A verbális 'tílus a régi...mingyá' az egyebek is azok lesznek. Oldal meg bejövős. Tsók: anyu :)

    VálaszTörlés
  8. Na, kedves, akkor elég a jajgatásból és kapd össze gyorsan magad!!

    VálaszTörlés
  9. Imádom a stílusod és az oldalaidat is! Szuper lett!

    VálaszTörlés
  10. Akkor már jöhet a mézespálinka. Lehet, hogy az fogja elűzni a haldoklóhattyúdat!

    VálaszTörlés
  11. Eltelt megint két nap és semmi hír. Nem hatott a mézes pálinka?

    VálaszTörlés
  12. Anyám, még jó, hogy nem éjszaka olvastalak, mert tutira az egész ház felébredt volna a hangos röhögéstől!!!!! :) Király lett az oldal is! :)

    VálaszTörlés
  13. IMÁDOM, ahogy ahogy a kínjaidat is annyi humorral fűszerezed!!!! Jobbulást és csak így tovább!

    VálaszTörlés