2011. január 25., kedd

Közösségi bohózat

Hány ismerősöd van?
- ...
- Akkor mi már félszavakból is megértjük egymást.

Pár éve kezdődött ez a jelölgetős gerjedelem temetve maga alá a fél országot. Lelkesedés - beleértve a magamét is - az egekbe szökött, mert mi izgalmasabb lehet, mint általános iskolai osztálytársakra, vagy uttörő táboros gyerekszerelmekre vadászni a hálón. Nézni egy nagyot, hogy kiből mi lett és próbálni mögé látni az emberünk által legelönyösebbnek és legizgalmasabbnak talált fotóknak, vagy találgatni, hogy ténylegesen mit takarhat a hangzatos "munkaköri leírásuk".
Aztán a dolgok rendes menete szerint a közösségi háló iránt táplált kiváncsiságom is apadt, majd teljesen normális szintre egy nyuszi farkicányival a közömbös kategória fölött optimalizálódott.
Egészen mostanságig, ugyanis történt egy-két dolog, ami elgondolkoztatott és cselekvésre kéztetett.
Aztat tartják, hogy ordasfarkas világunkba az információ mekkora hatalom. Lényegében egy ilyen hatalmat adtunk tudom is én hányan önként és dalolva egy gazdasági társaságnak (mert lényegében az, amit az utóbbi években többször adtak-vettek) méghozzá elsőkézből, viszonylag naprakész személyes adatok formájában.
Az adóhivatal, a rendőrség, titkosszolgálatok figyelhetik és göngyölíthetik fel semmi perc alatt kapcsolatainkat, ha szükségük úgy kívánja. Mondhatni esetemben tegyék meg boldogan, mert titkolni valóm (azon kívül, hogy én ettem meg a férjem Milkáját. Találgatok: Nemzetbiztonság?!) az aztán semmi. De a hátborzongató az, hogy bárki illetéktelen is saját hasznára fordíthatja és mondjuk meg az őszintét, nem biztos, hogy jó szándéka vezérli ebben a cselekedetében.
Az utolsó pár hónapban megszaporodtak a furcsa megkereséseim. Akarták, hogy legyek partner (kettőt találhattok miben), porszívó/mosópor/biztosítási ügynök, hihetetlen befektetési ajánlatok csak nekem, fanatasztikus munkalehetőség szintén csak nekem, olyan szinten személyre szabottan, hogy csak engem és csak most akarnak (meg még azt a hatszázat, aki a címzettként beszúrt az a szerencsétlen).
A biztosítékot az verte ki, amikor Siófokra invitáltak fotómodellnek. Nem tudom, hogyan kerülhette el emberem figyelmét több apró elgondolkodtató tényező, úgymint az életkorom, mint a nem oly régi megjelenésű gyermekem ténye, meg mivel nem egész alakos bikinis, estélyiruhás taralyosgőte-testtartású fotóim vannak közzétéve miből gondolta, hogy érdeklődést mutatok e sokak által nagyra értékelt, minden bizonnyal komoly agyi kapacitásra számottartó foglalatosság iránt. Nincs elég Barbi, aki ezt önként vállalja és keresni kell, vagy lehet ez is csak egy csajozós duma volt, de én már annyira lánctalapas vagyok, távol a hableánykodástól, hogy elértem a szándékot?
Jókor ért a történet, más miatt voltam morcos ugyan, de gondoltam kapóra jött, majd ezen levezetek, elég volt a hívatlanokból: kitörlöm magam a nemzetközi kikicsodáról, írmagom nem marad.
Levezetésnek telitalálat volt, mert 20 perc alatt puffogó viperává varázsoltam magam, mert sehol nem találtam önmegsemmisítő gombot. Fölbuzdultam: írtam az "amitnemtaláltálmegatartalomjegyzékben" email címükre. Szépen kértem, hogy méltassanak válaszra, meg is lepődtem, amikor pár nap múlva megtették. Kezemben a használati utasítással - nagy boldogan - belecsaptam a lecsóba. Aztán csak csapkodtam, csapkodtam, csapkodtam. Hirtelen felindulásból már megszámolni nem tudom hányszor töröltem. Mindannyiszor üzente is, hogy oké, tudomásul vette. De: email címemmel, jelszavammal be tudok lépni és láss csodát, adatlapom sértetlenül ott van. Sőt ismerőseim is látnak, állítólag kérdőjellel az arcom mellett. Öcsém!!! Megbélyegeztek!!!
Őszinte leszek: rögeszmémmé vált. Most, hogy nem lehet, mert nem hagyja már nagyon távol akarom magam tartani a közösségi hálózattól és értetlenségemben csak a fejem tekerem, hogy ha a csatlakozásom önkéntes volt, akkor miért nem lehet önkéntes a távozásom is?!


Hálózatom csapdájában
Felhasználtam: Giny Universe papírját, képeket  (monitor, pókháló, víz) a netről


Ps: Gondoljatok rám szeretettel: Holnap, akarom mondani 9 perce ma trauma ér. Haldokló masinám elkoboztatik és harci szekéren indul a szervízbe. Remélem csak egy kis hardware-wellnessre vágyik és pár nap múlva újra bitorolhatom. A variáció kettőbe belegondolni sem merek...

11 megjegyzés:

  1. remélem hamar visszakapod a cuccost, mert kellenek a sztorijaid a lelkem felüdültetéséhez! :)
    Kép állati jó lett, sztoriba meghaltam...én képeket próbáltam titkosítani, miután sikeresen rámakaszkodtak egy kép erejéig a szupppperintelligens Subbán.... Nekem sem sikerült...mostmár meg kellene néznem a Social network movie-t, hátha abból kiderül a turpisság...:)

    VálaszTörlés
  2. Nos az oldalt remekül eltaláltad. A témát olvasva azonnal Dave Foresst Barát vagy ellenség c.könyve jutott eszembe.S az még mindig csak a felszín.
    A felkerült tartalmak a felhasználó általi törlés után is megmaradnak egy tárolón.Van ahol azt mondják ez csak egy pár hét és azután a rendszer véglegesen törli. De ez mese.

    VálaszTörlés
  3. Az oldalad csudajó lett, hegymászol? :DD
    Jó a cikked!! :) Én most másztam fel fészbukra, merrrrrr olyan jó egy közösséghez tartozni. Hát, ezt jól ki is használják azok, akikről írtál.
    A gépednek jobbulást, ha nem javul, tessék elsétálni kisfiaddal egy internetkávézóba, én onnan írni nekünk!! :D Csókollak! :)

    VálaszTörlés
  4. Géniusz vagy öregem mondom én! Ez az oldal hallod! 1 darab nyamvadt papírból mit hozol ki! CSúúúúúcs! (jut eszemben mikor is másztál utoljára?)
    Üdv a közösségi hálóktól elhatárolódók klubjába!

    VálaszTörlés
  5. Húúha, hova mászol??? Nekem "munkaköri kötelességem" fb-re is linkelni a cewe cikkeket, de az adatvédelemnél minden le van tiltva, szóval még soha nem kaptam semmilyen levelet. Csak ismerős írhat és láthat.

    VálaszTörlés
  6. Zsírkirály az oldal, a gépednek ezer drukkkkkk! Sajnos, ami a netre 1x felkerült, annak nyoma marad valamilyen módon, amíg a világ világ. Van, amire jók ezek a közösségi oldalak, de nem szabad ész nélkül használni. A spamelőket meg le kell tiltani és jelenteni, előbb-utóbb elfogynak. DE engem is halálra bosszant az ilyesmi!

    VálaszTörlés
  7. Hát hogy olvasnálak emez háló nélkül? mármint most a nagy INTERNET-re gondolok, persze értem én, hogy nem is ezzel van bajod. Én az iwiwnek köszönhetek újratalált régi barátokat, akiket persze meg is tarthattam volna, most meg a nagy fészbukk közösségen csak nézek ki mennyire teregeti ki azt, ami másra nem tartozna, de ez mindenkinek saját döntés, alaphangon üzemeltetve én használom, kihasználom és élvezem. Eddig nem volt gondom vele, de értem miről írsz, és én is hallottam már ilyenekről. A férjem fel se menne semmi ilyesmire és üldöz, hogy én mindenhova regisztrálok.

    Az oldalad meg annyira jó, hogy az valami csúúúúúcs, No1!

    VálaszTörlés
  8. Húha ez a bejegyzésed csúcs! Az oldal, amit készítettél fenomenális!
    Bár tagja vagyok fb-nek de nagyon vigyáztam, hogy minél kevesebb infót adjak ki magamról. Bár a minap felhúztam magam, mert nem olvasok mást, csak a sógornőm bejegyzéseit, aki most már átváltott "nem törődök a gyerekemmel, vigyázzatok rá, de ha beleszóltok hogy neveljem akkor elmegyek és magammal viszem" üzemmódba váltott és ez bosszant, hogy ennyire felelőtlen és beleragadt a csapdába. A közösségi portáloknak van jó oldala de sajnos rossz oldala is, amiből több van, mint a jó oldalból.

    VálaszTörlés
  9. Tökéletesen értem és átérzem, amiről írtál. em sok helyen fordultam meg közösségileg, de pl. az iwiw-ről is megjöttem (szerencsére meg tudtam jönni), minekutána nem lehetett mindazt titkosítani, amit szerettem volna. A fb-kal ki vagyok békülve, mert mindent lekorlátoztam, amit csak akartam.
    Az oldalad egy tömény behalás!!! Remélem, hamar felturbózzák a gépedet!

    VálaszTörlés
  10. Megint imádtam! Ismerős tény számomra, hogy lehetetlen a törlés - már azt hittem, a szövegkereséssel és értésemmel van a baj! De, akkor most ezen a téren megnyugodtam! No, meg szerencsére nem kaptam kéretlen levelet! Vajon miért nem:-))) Imádom az oldalad, telitalálat!
    Szurkolok a géped miatt, hiányozni fogsz!! Siess!

    VálaszTörlés
  11. Valahogy én is úgy vagyok/voltam ezzel régen, mint te. Az elején még feldobott, élveztem, hogy régi ismerősöket, rokonokat találtam meg. De már jó ideje csak elvétve nézegetem ezen oldalakat. A lelkesedés, az újdonság varázsa elmúlt!
    Az oldalad nagyon jól megfogalmazza ezt az érzést!

    VálaszTörlés