2011. január 19., szerda

Réztökű bagoly legendáriuma

A gyermeki képzelőerőt le lehetne fordítani az energia nyelvére több mint való soha többé nem élnénk vissza békés anyaföldünk természeti és ásávnykincseivel, arról nem is beszélve, hogy megoldaná a még mi létünkbe várható üzemanyag-válságot.
Milánt már most gyakran kapom füllentésen: mesés könyv, rajzfilm elemeit vegyíti a valós eseményekkel és olyan élénken adja elő, hogy látszik kétségtelenül elhiszi, amit mond. Imádom színes fantáziáit, kacagtató és elgondolkodtató meséit, bár előfordul, hogy cikis helyzetbe hoz vele, mint mikor azt mesélte az érdeklődő szomszédoknak, hogy Tokajit hozott neki a Jézuska.
Szülőként most érzem csak igazán a felelőség igencsak nagy: eldönteni, hogy mi az a könyv, vagy mese, ami még nem káros naív kis szervezetére, amiből töltekezni tud és új útakra, felfedezésekre csábítja, és nem félelmeit erősíti. Vagyis nem a jó fajta félelmeit. Mert félni tudni kell: rettegni a sárkánytól, akit a végén a jó legyőz, a vasorrú bábától, aki elrabolja a gyereket és a végén a huncutok leleményeségükkel felülkerekednek rajta.  Szóval a jófajta félelem segíti eligazodni a gyereket, gyengéden vezetgeti a normák között és megmutatja neki, hogy a legkisebb királyfi is győzedelmeskedhet, akármilyen pici - akárcsak ő - van ereje, mert igazsága van és aki az igazság zászlaját cipeli az nem bukhat el. Mi szebbre taníthatnánk gyerekeinket? Óvó, féltő szeretetünk közepette a jó és a rossz közötti különbségre. A zabolátlan kölyök megtanulja, hogy van jó és van rossz, a kategória már meg van, a felismeréséhez pedig nem használ semmilyen elvet, ösztönösen bevésődik, hogy így a helyes és kész. A jól megválasztott mese a szülői "munkát" segíti.
Anélkül, hogy a gyereket direktbe rémisztgetném remek iskolapéldái vannak a mesefolyamban, hogy milyen következményei lehetnek a szófogadatlanságnak. A szerencsecsomag kecskegidák is hogyan megszívták, amikor nem engedelmeskedtek az anyai intelmeknek. (A farkassal való konfrontációt nem igazán tekinthetjük alkonyati gyalogmenetnek.)
A történet ottan van tanulságul, hogyan jár pórul az, aki engedetlenkedik. De hogyan lehetne az én makacs kis ürgémet megzabolázni, aki láthatóan teljesen tisztába van azzal, hogy mikor mit csinál. Még el sem kell kezdenem egrecíroztatni, csoki barna szemében teljes nyugalommal - vagy hangulatától függően kiabálva, hisztizve - leltár szerűen elmondja mi volt a difi a viselkedésében, cselekedetében.
Két évesem esetében elég nehéz a "bűntetést" a rosszaság mértékéhez igazítani. (Mitől tiltsam el: randitól, zsebpénztől, vagy pc-től?)
Egy darabig működött, hogy ha valami konfliktusunk támadt, ahol a hangerővel próbált meggyőzni az igazáról bezavartam a szobájába. Ez már hamvába halt, mivel szituáció esetén saját maga jelenti be, hogy inkább bemegy szobájába és nyomatékosításként jól be is vágja az ajtót. A hisztinél néha bevállik a zuhany emlegetése, ha nagyon kezelhetetlen, vagy égbekiáltó szélhámosságra vetemedett - ne kövezzetek meg -  ráhuzok a fenekére. És itt vége is a rendelkezésemre álló eszközöknek, (mert az általam elég sűrűn alkalmazott figyelemelterelés az nem nevel embert, csak a hisztit ódázza)
Természetes pedagógiai érzékkel bíró keresztanyám - a saját gyerekkorából merített flor-klór elemként bővítette Milán ornitológiai ismereteit az unokatestvérem barátnőjének ikereinél kiválóan működő Réztökű bagollyal és Irgum Burgummal. A kiváló adottságokkal megáldott éjszakai jószág és az állandó lakcímként egy bokrot felmutató szigorka nem fenyeget, nem ijeszget, nem szól semmit csak figyelnek. Az ikrek esetében elég volt megemlíteni őket, hogy el kezdjenek viselkedni, mert az a tudat, hogy ott figyelik őket a kémény mögül gátló tényezője volt minden rosszaságnak.
Milán hisztijéből pillanatra felocsudva fegyelmezetten végighallgatta a Baglyot és Irgumot is. Aztán nagy derültségünkre telefont ragadott és félig halandzsa, félig szép ékes magyar nyelven elmondta a "ézkükü" bagolynak, hogy mit gondol a helyzetről és hová, melyik kéményre tegye át mától kezdve a székhelyét. 
Bagoly vállára csapta réztökét és elköltözött, de a probléma az a kémény mellett maradt.


Simogató tenyerek
Felhasználtam: egy ripszalagot és Shadow House textúrákat.

10 megjegyzés:

  1. Ilyen gondolkodású szülőket akarok az ovimba, mint Te! Sajnos a fegyelmezésre, figyelmezésre nincsen alaprecept. Időszakonként válani kell...nálunk az válik be most, ha vészjósló hangszinen kimondjuk: "kettő....,". Hogy előtte egy órát rimánkodtunk neki ketten, az smafu.

    VálaszTörlés
  2. Potyognak a könnyeim a röhögéstől, majd visszajövök mikor érdemben is hozzá tudok szólni.
    (Csak annyit: szomjaztam már az Útravalóm nélkül, tessék gyakrabban magadhoz jönni és osztogatni a porciónkat!)

    VálaszTörlés
  3. Miért gondolom mindig azt, hogy Te is ugyanilyen kisgyerek lehettél?! Élvezd ki minden pillanatát,mert a kétévesedből nagyon hamar 20 éves lesz!
    Imádtam olvasni - hangosan fülig ér a szám:-))) Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon élveztem én is. De jó, hogy ilyen anyukák is vannak.Azt hiszem sokan irigyelhetik a Te Milánodat.

    VálaszTörlés
  5. :))))))))))))))))))))))))
    telitalálat:))))))))))))))
    csúúúcsezanő:)))))))))))))))))

    VálaszTörlés
  6. réztökükém, neked se kell krativitásért a szomszédhoz menni, eljön még az idő, mikor a ded a barátnőjének ragasztttya a valentin napi kártyácskát!!
    Milánot pusszogom, neked egy rakat kitartást (viszek neked magneB6ot a talira!) ;)
    apának ollót?? ő az a bácsi, aki fürdéskor jön hozzánk, és a fotelban alszik?? :S

    VálaszTörlés
  7. Én imádom Milánt! :) Téged néha nem irigyellek, de ha rám hallgatsz már most irigyled magad, és nem csak 20 év múlva, hogy milyen zseniális kétévesed volt:) Már sokszor leírtam, sosem akartam jó gyereket, sokkal szórakoztatóbb az ilyen:) Legkisebb 16, hétfőn megyek ofóhöz, mert állítólag Bence ilyen-olyan no és amolyan. Majd elmagyarázom, hogy szerintem meg baromi jófej, aranyos, kedves, rendes, és ha ennyi vagányság nem lenne benne, orvoshoz kellene vinni. Hát kíváncsi vagyok a beszélgetésre:))

    VálaszTörlés
  8. Gyönyörű oldal lett, Milán imádnivaló, és a te ékesszólásodat ismerve nem csodálkozom, hogy melegebb éghajlatra küldte a "ézkükü" baglyot... :D

    VálaszTörlés
  9. Beájultam! Először a szövegedtől, aztán pedig az oldaladtól... Imádatos kis krapek Milán! Megértem, kezdem átérezni a nehézségeidet. 13 hónaposom önkifejezése egyre inkább a "nem" és hiszti felé irányul. Napról-napra erőteljesebben. És ismét jöhetek erőt meríteni.:)

    VálaszTörlés