Külön fogalom: két éves. Dacos, önállóságra törekvő és ráadásul két éves. (Akik már tudják azt mondják, hogy borzasztóbb a két évesnél: a három éves, négy éves, tarap-tarap,… kamasz)
Dráma szakos hiszti király, egy akaratgombóc. Súrlódunk és egyezkedünk. Az már jó arány, ha a vitáinknak csak a felét veszítem el, mert ő rendelkezik egy olyan fegyverrel, ami ellen képtelen vagyok harcolni. A bármikor bevethető, őszinte (legalábbis annak tűnő) kedvességével, szeretetrohamával.
Ha a Milán vs. Hiszti kiütéssel győzne, elejét véve a terrorizmusnak bezavarom gondolkodni a szobájába. (Nyilván az ő érdeke is, hogy külön légtérben legyünk, amíg lehiggadunk.)
Egy ideje már zavarnom sem kell. Tökéletesen érzi, ha vitánk eléri a küszöböt, akkor azt kiabálja: „ Mééééérges vagyok. Bemegyek szobámba.” És megteszi. De úgy, hogy az ajtót is beküldi a tokjába. Aztán a sajátos hangszigetelés közepette hallom, hogy visítva, sírva mondja a magáét. Egy ideig. Aztán kijön, arcán krokodil könnycseppek, nyújtja a karját, belemászik az ölembe, átölel és azt mondja: „Már nem haragszom”.
 |
| A két legjobb hely Felhasználtam: vers: Tasi Kata: Lányka a tükörben, Just Jhimee: Do what you love, Just a dream: Flower Romantic, Imagine by Fran: Lady in purple |
Micsoda konfliktuskezelés!
VálaszTörlésÉs Ó az oldalad! Tele szeretettel, finom müansznyi dolgokkal, amik tökéletessé teszik a mondandót!!!!
A történet gyönyörű, és az oldalad is:)
VálaszTörlésDe jó, hogy elkezdődött!:-) Már nevettem és könnyeztem egyszerre!!
VálaszTörlésRemélem tanulod a konfliktuskezelést Milántól????!
Az oldalad és a vers is megint csodálatos:-))
Mennyire ismerős, kétévesen azt hittem nem lehet rosszabb. Most hároméves. ÉS rosszabb. De imádom, akkor is, amikor ajtót csapkod, mérgében levetkőzik, majd utána jön hozzám, hogy nagyon szeret. Annyira jó stílusban írsz, lelkes olvasód leszek, az tuti!
VálaszTörlés