Fehér kilométerkő

A surányi kastély kertjében áll egy fehér kőlap, ami letűnt korok emlékét idézi. Büszkén hirdette egykoron gazdáinak birtokának bejáratát.  A kastély most óvoda és iskola, egykori lakóit és azok leszármazottait ki tudja hová vetette a történelem kereke. Csak a fehér kilométer kő nagy titkok tudója maradt. Ő tudja csak, hogy hány sors indult, fordult, vagy ért véget figyelő pillantása előtt. Én ismerek egy történetet, mely ott fejeződött be. Érdekes a gyerekkor. Valamire kristály tisztán emlékszünk és vannak, amik azért tűnnek elő az évek homályából, mert oly sokszor hallottuk szeretteinktől. Erre a történetre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna és nem azért, mert elmesélték, hanem mert tanúja voltam, csak én egyedül. 1987 őszén öcsémmel, karon ülő unokatestvéremmel és a mama nővérével vadgesztenyét gyűjtöttünk a kastélykertben. Egyik pillanatban, még beszélgettünk és nevettünk, a másik pillanatban nénje megállt, felém fordult, kezembe adta a kisgyereket és oldalával nekidőlt a fehér kilométerkőnek. 11 évesen tudtam, hogy valami visszafordíthatatlan történt. Elküldtem az öcsémet segítségért, közelebb léptem hozzá és zaklatottan kérdezgettem, mint egy elfuserált lemezjátszó, hogy mi a baj. Valamit el akart mondani nekem, de az a vérrög véglegesen tette tönkre az agy beszédközpontját. Aztán jöttek a felnőttek, a mentő és elvitték. Még egy napig élt, aztán elment. Csendesen, ahogy élt.
Azt mondják halottaink tovább élnek, ha emlékezünk. Családunk múltja a jövőnk is mert őseink sorsának lenyomatát hordozzuk genetikánkban. Életútunkban, ha nem is ismételjük az övéket, de harcainkban nyomot hagynak összegyűrve, érlelődve. Kell, hogy tudjuk történetüket, hogy segítsenek megtalálni a kiutat kényszerpályáinkból, kapjunk válaszokat életünk sorsfordító kérdéseire.
Anyai családfám krónikása nagyanyám volt. Történetüket a maga pergő, színes, ízes káromlásokkal tarkított, indulatokkal, érzelmekkel teli stílusában adta elő lenyűgözött hallgatóságának, lehetetlenné téve, hogy egyszer elfelejtsük. Csodálkozó gyermek szemeim előtt lett múltja "Bözsinknek". Értettem meg, hogy hallgatása, visszavonultsága, társtalansága mögött életre szóló sebek vannak. A család legidősebbjeként először Ő került fel 10 évesen "szolgálni" Pestre. Arisztokrata családnak volt először cselédje, majd szobalánya. Közvetlenül a háború előtt ismerte meg kedvesét. A fiatal, nagyon jóképű, tanult férfit az elsők között sorozták be katonának és hagyta ott életét a fagyos Oroszországban. Dédanyám soha nem bocsátotta meg neki, hogy párjának tett fogadalmát nem szegte meg és nem ment férjhez. Élete végéig keményen dolgozott a cipőgyárban, munka után takarított egy orvos-házaspárnál és a háztáji gazdaságban is ellátta feladatait.
Halála után kerestük leveleit, fényképeit, feljegyzéseit, de az egy receptes könyvén kívül semmit sem találtunk. Lehet, hogy elégette, vagy elrejtette múltjának tanúit még maga elől is.
Ezt már soha nem tudom meg. De ott van a fehér kilométerkő, a nagy titkok tudója. Mert ott volt, amikor nekem még nem lehetett fülem és erőm, hogy meghalljam az igazságot a ki nem mondott szavak mögött. Az igazság ott maradt egy lehelettel a göcsörtös felszínén.
Ha egyszer szépen kérem, talán elmeséli.

Az oldalt SB.hu Család Anno kihívására készítettem.


El nem csókolt csók
A képen nagyanyám nővére Erzsébet és öccse Sándor látható. A fotót Pesten készítették, közvetlenül a II. világháború előtt, vagy annak első éveiben Gyulai J. műtermében.
Felhasználtam:  Papírok: Krissz-Cewe, Miss Honey: All for love, Naturally part by ArtElf, Krissz-Cewe cetli, MLLDesign - Lace Feerbie Pac,.

Komment:

Örökre sirattad kedvesed, aki odaveszett a fronton. Gyönyörű voltál, mégsem kellett más. Mert volt erőd magányosnak maradni egy olyan világban, amikor ez a nők számára megbélyegzés volt. Soha nem találtunk eltűnt szerelmedtől levelet,  vagy fotókat róla. Arcát, hangját a szívedben vitted magaddal oda, ahonnan már nincs visszaút. Gyerek voltam még, amikor elmentél igy nem tudom, hogy boldog voltál, miről álmodtál, mire vágytál. Egy valamit azonban biztosan tudok tartásod, bátorságod sok mai nő számára is példaértékű.