A Zizi, a Zsozsó, a Csiga, a Pubi meg Én

 Nem is volt olyan régen - de őrült régen volt :) - amikor kölykökként világmegváltó kalandjaink helyszíne volt a lakás, az utca, a tér, az egész város. Olyan nagy barátság volt ötünkké, hogy percekre bírtunk örökre összeveszni. (vicces kis adalék: Csiga 1 hónappal volt fiatalabb, mint én (csak mert koraszülött voltam), Pubi pedig 4 nappal idősebb az öcsémnél. Anyuék itt leálltak a sorozatgyártással. A fiúk mellé még jött a kis potyadék: Zizi. A korbeli egybeesés a véletlen műve. A szüleink csak születésünk után ismerkedtek meg)
Csigáékkal egymás szomszédságában laktunk: két hatalmas ütéssel a falon jeleztük, ha fontos közlendőnk volt egymás számára és még cipő sem kellett a zoknira, ha a téma kimerítéséhez a személyes jelenlét is szükségeltett. A fiúkkal az évek során eltávolodtunk, de Zizi 30 éve a legeslegjobb
Jó lett volna a jövőbe látni és tudni, hogy egyszer mennyire fontos lesz a közös múltunk.
Sajnálom, hogy nem jutott eszembe papírra vetve megőrizni a kalandjainkat, mert biztos vagyok benne, hogy most felnőttként egészen más érzésekkel idézzük fel a hajdani történeteket, mint akkor gyerekfejjel megéltük őket.
Ha mind az öten összejövünk el kezdjük feszegetni a másik azon kalandjait, amit legszívesebben elfelejtene, de ez az ami akkor beindít egy régi nosztalgia-rádiót, ahol  már arról szól a híradó, ami a legfontosabb: a barátságunkról, a gyerekkori összetartásunkról, arról a rengetek ötletről, melynek sikeres megvalósításában sohasem kételkedtünk, úgy ahogy egymásba sem.
Remélem egyszer a Milán is elmesélheti, hogy a "Zizi, a Zsozsó, a Csiga, a Pubi meg Én". Őszinte tiszta szívemből kívánom neki a gyerekkorom emberformáló barátságát.

Mondd, hogy te is emlékszel
Felhasználtam: Polkadotplum NBK Design: Child s play, Delicious Design by Carrie Stephens: Spontaneous Delight, Mirabelle MK Design: Dour



 Komment:
És arra emlékszel...
amikor a Pubi beledobta anya kulcsát a Gyöngyösbe és utána órákig kerestük a piros patakba...
amikor deltásat játszottunk a ház előtt felpupozott hóba
a gömbmászóka volt az űrhajónk és mindig vita volt, hogy ki legyen a kapitány
amikor elveszítettük a Zizit a Kressz parkban, mert megsértődött és megpróbált egyedül hazamenni
amikor tiszta vizesen nem mertünk hazamenni a lépcsőfordulóba a radiátoron szárogattuk a ruhánkat és pityeregve azt hallgattuk az anyuék hogyan fordítják fel értünk a környéket
amikor próbáltuk kipiszkálni a halott sünit Surányba a patakból, mert azt hittük meg tudjuk menteni
Mondd, hogy Te is emlékszel!