Alkotói szabadságra mentem (volna)

A nem alvást lehet, hogy nem nekem találták ki. Egyszer volt rá példa, hogy nem aludtam huzamosabb ideig. Majd 9 hónapig. Kettőt találhattok, hogy ki miatt! Milán úgy határozott, hogy 3 és fél hónaposan kinöveszti az első fogát, aztán az összes többit is. A zombi üzemmód hamar bekapcsolt: egy idő után már nem számoltam hányszor sír fel és követeli a fájdalomcsillapítást. Tűrőképességem határán voltam. Úgy éreztem egy pár hét után, ha a gyereknek nem lesz kint 20 percen belül az egész fogsora magamra rántom a sütőt és szippogatok. Aztán elmúlt. Olyan nagyon Milánosan múlt el. Leraktam a gyerkőcöt a délutáni csucsukára és csak másnap reggel ébredt fel belőle. Én agyatlan meg ott ültem mellette egész éjszaka leragadó szemekkel és hitetlenkedtem, na meg aggódtam, hogy "Csak nincs valami baja". Egy pár nap kellett, hogy elhigyjem: hunyhatok.
Most a szent cél érdekében önkéntesen virrasztok. A nem túl sok szabadidőt - gondolom mindenkinek ismerős módon - az éjszakába sámfázom, feszegetem, nyújtom. Csírizes agyammal elméláztam. Fiatalabb már nem leszek, a gondokodás sem fog gyorsabban menni... Mi lenne, ha kiakaszthatnék egy táblát a teli puttonyomra, hogy "alkotói szabadságra mentem". És ezzel akár esélyt is adhatnék annak a tömérdek ötletnek, ami sorban áll a fejemben és sokszor az időhiány és a fáradtság gátolja világrajöttüket.
Az erődbe tévedt fantáziámat hazazavarom, a  táblát berakom a sufni mélyére, az ötletek meg úgysem fognak társaság- és utánpótlás hiányra panaszkodni. Én meg újra elhatározom, hogy megtanulok relaxálni.

A cewe kihívására oldalba foglaltam Milán ténykedését és másfajta perspektívából. Ez az oldal született:

Az alkotó szabadsága
Felhasználtam: Scrapboutic: Metropolis, Lilas C&S add-on