2010. november 25., csütörtök

A Zizi, a Zsozsó, a Csiga, a Pubi meg Én

 Nem is volt olyan régen - de őrült régen volt :) - amikor kölykökként világmegváltó kalandjaink helyszíne volt a lakás, az utca, a tér, az egész város. Olyan nagy barátság volt ötünkké, hogy percekre bírtunk örökre összeveszni. (vicces kis adalék: Csiga 1 hónappal volt fiatalabb, mint én (csak mert koraszülött voltam), Pubi pedig 4 nappal idősebb az öcsémnél. Anyuék itt leálltak a sorozatgyártással. A fiúk mellé még jött a kis potyadék: Zizi. A korbeli egybeesés a véletlen műve. A szüleink csak születésünk után ismerkedtek meg)
Csigáékkal egymás szomszédságában laktunk: két hatalmas ütéssel a falon jeleztük, ha fontos közlendőnk volt egymás számára és még cipő sem kellett a zoknira, ha a téma kimerítéséhez a személyes jelenlét is szükségeltett. A fiúkkal az évek során eltávolodtunk, de Zizi 30 éve a legeslegjobb
Jó lett volna a jövőbe látni és tudni, hogy egyszer mennyire fontos lesz a közös múltunk.
Sajnálom, hogy nem jutott eszembe papírra vetve megőrizni a kalandjainkat, mert biztos vagyok benne, hogy most felnőttként egészen más érzésekkel idézzük fel a hajdani történeteket, mint akkor gyerekfejjel megéltük őket.
Ha mind az öten összejövünk el kezdjük feszegetni a másik azon kalandjait, amit legszívesebben elfelejtene, de ez az ami akkor beindít egy régi nosztalgia-rádiót, ahol  már arról szól a híradó, ami a legfontosabb: a barátságunkról, a gyerekkori összetartásunkról, arról a rengetek ötletről, melynek sikeres megvalósításában sohasem kételkedtünk, úgy ahogy egymásba sem.
Remélem egyszer a Milán is elmesélheti, hogy a "Zizi, a Zsozsó, a Csiga, a Pubi meg Én". Őszinte tiszta szívemből kívánom neki a gyerekkorom emberformáló barátságát.

Mondd, hogy te is emlékszel
Felhasználtam: Polkadotplum NBK Design: Child s play, Delicious Design by Carrie Stephens: Spontaneous Delight, Mirabelle MK Design: Dour


 Komment:
És arra emlékszel...
amikor a Pubi beledobta anya kulcsát a Gyöngyösbe és utána órákig kerestük a piros patakba...
amikor deltásat játszottunk a ház előtt felpupozott hóba
a gömbmászóka volt az űrhajónk és mindig vita volt, hogy ki legyen a kapitány
amikor elveszítettük a Zizit a Kressz parkban, mert megsértődött és megpróbált egyedül hazamenni
amikor tiszta vizesen nem mertünk hazamenni a lépcsőfordulóba a radiátoron szárogattuk a ruhánkat és pityeregve azt hallgattuk az anyuék hogyan fordítják fel értünk a környéket
amikor próbáltuk kipiszkálni a halott sünit Surányba a patakból, mert azt hittük meg tudjuk menteni
Mondd, hogy Te is emlékszel!

9 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, most a mélységes irigység száll meg, ami tudom, hogy megvetendő, és nagyon csúnya dolog. Küzdök is ellene rendesen, de eddig még sikertelenül. Persze volt sustorgós, mindent megbeszélős barátság, de ilyen nem. És az is szuper, ahogy ebből oldalt készítettél!

    VálaszTörlés
  2. Jó volt olvasni a sorokat.Az oldal remek ötlet volt.Jó hogy elkészítetted.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon klasszul sikerült megörökítened ezt a barátságot. Jó volt olvasni a történetedet. :)

    VálaszTörlés
  4. Szupi csajszi megint! A háttérbe mosott óra pedig eszméletlen jóóó!

    VálaszTörlés
  5. Tényleg jó, hogy megcsináltad ezt az oldalt. Jó volt olvasni, jó volt megnézni. Jó tudni, hogy még mindig létezik ilyesmi, mármint barátság.

    VálaszTörlés
  6. Olyan jó volt olvasni, hogy milyen klassz dolgok történtek veled/veletek. Annyira csodásak az ilyen barátságok!

    VálaszTörlés